Gyulaházáról a világűrbe

2021.09.15.

A mándoki extra kastélylátogatásunkkal sikerült visszatérnünk az eredetileg eltervezett idő- és menetrendünkhöz. Ismét kocsiba ültünk és elindultunk Gyulaházára. A Petőfi út 45. szám alatt álló kis ház előtt parkoltunk le. A ház falán egy faragott fatábla tudatja az idelátogatóval, hogy itt született Farkas Bertalan űrhajós. A szívem nagyot dobbant amikor megláttam a kis ház mellett felállított emlékművet.

 

Rég nem látott "ismerős" ezüstösen csillogó fémteste tört az ég felé. Egy MiG-21 F-13 / Fishbed C típusú vadászgép. Lassan negyven éve lesz, hogy utoljára közelről láthattam és dolgozhattam a típuson. Akkor még együtt tanultuk a katonai és polgári repülőgépek sárkányszerkezetét, a hajtóművek felépítését, működését. Én aztán a polgári repülés felé orientálódtam, így most hosszú idő után jó volt újra szemügyre venni és fotózni a kecses katonai gép fémtestét.

Ez a gép 1962-ben érkezett Magyarországra és 817-es oldalszámmal teljesített szolgálatot. Az emlékmű talpazatára viszont már 1980-as oldalszámmal került, mely az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan űrrepülésének évére emlékezteti a látogatót. És akkor lépjünk be a kapun...

 

1949. augusztus 2-án Gyulaházán, ebben a kis szabolcsi faluban látta meg a napvilágot Farkas Bertalan. Jó tanuló és kiváló sportoló volt. A repülést a nyíregyházi sport repülőtéren szerette meg. Innen már egyenes út vezetett a szolnoki Repülőtiszti Főiskolára, majd annak elvégzése után a magyar légierőbe. A pápai repülőtéren teljesített szolgálatot.

1978-ban önként jelentkezett űrhajósnak és még abban az évben elkezdődött a kiképzés. Két év múlva - 1980. május 26-án - első magyar űrhajósként indult el a világűrbe Valerij Kubaszovval, a Szojuz-36 fedélzetén. 

 

 

Az űrhajó május 28-án kapcsolódott össze a Szaljut-6 űrállomással. 

 

A repülési program során több előre eltervezett kísérletet végeztek el sikerrel az asztronauták. 

A program végeztével, 1980. június 3-án tértek vissza a Földre. Az első magyar űrhajós a későbbiekben így foglalta össze az átélt élményeket:

"Először látni Magyarországot a világűrből, látni a napfelkeltét és a naplementét. Azután a kozmikus éjszaka csillagképei, hegyláncok Dél-Amerikában, Afrika sivatagjainak szépsége és a vörös homokfelhők India fölött."

 

Itt mindenféleképpen meg kell még említenünk Magyari Béla nevét is, hiszen ők ketten végezték el a kiképzést a Gagarin Űrhajóskiképző Központban. Végül a magyar kormány választotta ki közülük Farkas Bertalant az űrutazásra.

A kiállítóteremben repüléstörténeti és űrhajózási témában is rengeteg érdekes tárgyat, fotót, feljegyzést és makettet tekinthetünk meg.

 

 

Láthatjuk például Farkas Bertalan szkafanderjének a másolatát, a program emblémáit, kitűzőit vagy éppen az űrben elfogyasztható speciális élelmiszereket.

A bejegyzés összes fotóját a kiállításon készítettem. Ennél természetesen sokkal több kép készült, de szeretném ha maradna még bőven egyéb látnivaló is azoknak akik ezt a posztot olvasva kapnak kedvet a látogatáshoz. Nagyon érdekes kiállítás volt, viszont a vitrinek üvegfelületén tükröződő fények borzasztóan megnehezítették a fotózást. Sokszor csak oldalnézetből exponálhattam, ami viszont kissé torzítja az alakokat.

Ugyan nem a főtémához tartozik, de feltöltök még ide két aznapi fotót. Úton visszafelé a vásárosnaményi szállásunkra, áthaladtunk Szabolcsbákán. A főút mellett egy takaros kis görögkatolikus templomra figyeltünk fel. 

Amint a fotókon is látszik egy aránylag új építésű templomnál (1987-88) álltunk meg. A kapu nyitva, a templomajtó viszont zárva volt, így sajnos a belteret nem tudtuk megnézni és lefotózni.