2025.01.01.
Az eredeti tervben Csillebérc, a macskabagoly odú, a Kopárok és Sorrento-sziklái szerepeltek, de olyan elkeserítően szürke, ködös, fagyos és fénytelen reggelre ébredtem, hogy elnapoltam ezt a túrát. Végül a választásom a közeli Palotai-szigetre esett. Legutóbb októberben jártam lenn a szigeten. Onnan szerettem volna megnézni a C/2023 A3 Tsuchinshan-ATLAS üstököst, de nem jártam sikerrel.
A partvonal mentén továbbra is szorgosan dolgoznak az itt megtelepedett hódok. Több tucat kidőlt fa mutat rá a munkálkodásukra. Elég nagy járatrendszert építettek már ki a sziget függőleges homokfalában. Ezen a fotón csak egy rövid, kb. 6-7 méteres partsáv látható, de négy bejárattal!
Több frissen kidöntött vagy már megkezdett fát láttam a séta során.
Egészen elképesztő, hogy mire képes ez az állat a fogazatával. Nézzétek csak ezt a fafelületet. Mintha valamilyen precíziós esztergagéppel lett volna körkörösen megmunkálva.
Az árvizek idején a sziget egész területe ártér. Az őszi nagy árvíz rengeteg hordalék- és uszadék fát hagyott maga után az erdőben és a parton is.
Példák az elmúlásra. A hullámzó víz lassan, de biztosan kimossa a part menti fák gyökérzetét, mígnem a saját súlyuk miatt bedőlnek a Dunába. A háttérben a hódok által már megkezdett munkálkodás nyomai láthatóak.
A sziget belső részeiben pedig a természetes elmúlás illetve a viharok nyomait láthatjuk.
A szigeten nagy volt a csend. A fakopáncsok időközönkénti kopogásán kívül alig hallottam egyéb madárhangot. A holtágon is csak néhány tőkés réce pár ringatózott. A szigetcsúcshoz érve egy kontyos réce csapatot vettem észre. 16 példány táplálkozott ez egyik hídpillér közelében.
Ekkor már nagyon erősen szürkült - már ha ezt az egyébként is szürke, fénytelen napot lehet még így fokozni. Azért tettem egy próbát és felraktam a teleobjektívet.
Hosszú percekig néztem a gép keresőjében, ahogy a kis csapat egyik pillanatról a másikra alábukott, majd újra fel.
Aztán távcsővel végigpásztáztam a távoli vízfelszínt, mígnem a nagyon távolban megpillantottam két ringatózó alakot, nevezetesen két nagy bukót. Sajnáltam, hogy olyan messze voltak. Azért készült róluk is egy fotó, jó magas ISO-val.
Visszaraktam a gépre a normál objektívet, mert tervben volt még egy zárókép készítése is a szigetről. Aztán elindultam vissza a hídhoz. A gátnál egy madárhangra lettem figyelmes. Pár másodperc múlva feltűnt a hang gazdája is, egy sárga billegető! Így télvíz idején, pedig már javában Afrikában kellene telelnie. Alig hittem a szememnek. Ez a globális időjárás változás megzavarja az állatok viselkedését is. Egyre többször hallok olyan hírt, hogy egy-egy madár nem vonul el ősszel, itt próbálják meg átvészelni a telet. A billegető pár másodpercre megpihent a fövenyen majd tovaröppent. Éppen indultam volna fel a gátra amikor egy parányi, barna test átsuhant előttem és landolt a közeli bokron. Egy ökörszem örvendeztetett meg egy másodpercre és már repült is tovább. Végül csak szépre kerekedett ez a szürke délután! A hídra felérve elkészült a zárókép is a Palotai-szigetről. Az éles szeműek még mindig láthatják a sziget bal oldalán (apró pontként) a kontyos réce csapatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése