Agárdy Gábor ikonjai

2019.12.21.

 

Tegnap délután egy régi vágyam teljesült, másrészről pedig úgy gondolom, hogy ez a poszt méltó az adventi készülődéshez.

 

Gondolom Agárdy Gábor (1922-2006) színművész neve és elévülhetetlen munkássága mindenki előtt ismert, de azt talán már kevesebben tudják róla, hogy kiváló ikonfestő is volt. 

Én régen tudom és korábban már volt szerencsém látni két alkotását is. Régi vágyam volt, hogy egy nagyobb részt is láthassak ebből a csodálatos táblakép gyűjteményből. A hagyatékot Hambuch Gerda, a színész unokahúga kezeli. Ennek köszönhetően az Agárdy-ikonok időről időre a nagyközönség elé kerülnek.

Az adventi időszakban a Pestszentimrei Közösségi Házban lett kiállítva egy jelentősebb ikongyűjtemény amit tegnap nekünk is sikerült megnéznünk. A szokásostól eltérően ez most egy hosszabb poszt lesz, nagyobb képanyaggal és néhány érdekes információval.

No, de honnan jött ez az indíttatás? Amikor Bulgáriában forgatták az Egri csillagok című filmet, egy hirtelen jött jégeső elől egy templomba húzódott be a stáb. Agárdy elkezdte nézegetni az ikonokat, melyek teljesen rabul ejtették. Még akkor és ott elhatározta, hogy ő is kipróbálja az ikonfestést.  

„Egyszer azt kérdezte tőlem egy püspök, mit gondolsz, miért esett éppen akkor a jég? Hát azért, hogy bemenj a templomba! Valóban a Teremtő akarata volt ez. Kaptam egy jelet, hogy foglalkoznom kell az ikonokkal”

Agárdynak Fóton volt egy kis háza, ahol megszállottan járta az öreg pincéket. Régi, szétesett hordódongák után kutatott. Erre a régi, kemény faanyagra is festett ikonokat.

Az ikonfestés hobbinak indult, de az évek során egyre magasabb szintre lépett. Kitanulta az aranyozást, a veretkészítést, az ötvösmunkát valamint a cirill betűs írást. Ennek az elmélyített tudásnak köszönhetően kerültek ki ehhez hasonló remekművek a művész kezei alól.

Agárdy számára Szent Miklós volt a legkedvesebb szent, mivel az édesapja is Miklós volt.

Azt tartják, aki ikont fest, abban Jézus él. Erről így vallott a Nemzet Színésze: „Én nem vagyok templomba járó, s különösebben nem szeretem azokat az embereket, akik órákig térdelnek az oltár előtt. Jézussal odahaza is együtt lehetek. Amikor viszont ikont festek, akkor biztosan mellettem áll Krisztus. Ilyenkor ő vezeti a kezemet.”

A művész ikonjai megtalálhatóak még a Pannonhalmi Főapátságban, a Vatikánban vagy éppen az oroszországi Danyilov-kolostorban. 
Nekem tudomásom van egy további, talán kevésbé ismert Agárdy ikonról is, ráadásul itt a fővárosban. A Rózsák Terei Istenszülő Oltalma görögkatolikus templomban. Mobiltelefonnal készített fotót tudok róla mutatni.

Az ikonok mellett kiállításra került még a művész néhány személyes használati tárgya valamint két festménye is. Az egyik egy önarckép volt.

A másik festmény pedig a feleségéről, Rácz Boriskáról az Operaház egykori szólótáncosáról készült.

Felemelő élmény volt látni a kiállítást, különösen az adventi időszakban. 

 

Ezúton szeretnék áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánni minden kedves olvasómnak és látogatónak!