Odúzás Apajon

Szerdán volt a soron következő MME előadás a Természettudományi Múzeumban. "Három a magyar igazság - földikutyák Magyarországon" címmel tartott egy nagyon érdekes beszámolót Dr. Csorba Gábor. A program előtt kérdezett meg J. Imre (az MME "odúmestere"), hogy másnap nem tudnék-e csatlakozni a csapathoz. Apaji odúzást terveztek, de betegség miatt sajnos nem tudott mindenki menni. Megjavított szalakóta odúk kihelyezése és a kint lévők javítása, tisztítása volt a feladat. Az előadás után néhány gyors telefonhívás következett és végül zöld utat kaptam a munkahelyről is egy nap szabadságra (ezúton is köszönet érte). Másnap reggel 8-kor találkoztunk a Határ úton és egy bő óra múlva már kinn is voltunk a pusztában.

A kihelyezett számozott odúk nyilvántartásában GPS koordináták is szerepelnek, így könnyen megtalálhatóak. Az első helyre egy megjavított odút helyeztünk vissza, a fát az imént említett koordináták segítségével találtuk meg.

A következő helyen javítás következett, mely majd egy órát vett igénybe.

Aztán így haladtunk tovább egész nap. A munkára koncentráltunk, de azért készült néhány érdekes fotó is. Minden felkeresett odúban találtunk seregély tojásokat. 1-2-3 vagy 4 darabot odúnként.

Az egyik tisztításra váró odúból, a mozgatásra egy lódarázs repült ki. Rövid ideig még keringett a fa körül aztán szerencsére odébb állt. A biztonság kedvéért azért fokozott figyelemmel kezeltük ezt az odút. A tető felnyitása után újabb meglepetést tartogatott a doboz.

Egy elvadult házi méh család talált itt otthonra korábban, aztán valamitől elpusztulhattak. A léplapok között ott voltak a kiszáradt kis testek. A munkánkat viharos szél nehezítette. Elég sok madarat láttunk, de hatalmas széllökések miatt szinte fotózhatatlanok voltak. Egy sárga billegető elég közel szállt le hozzánk, igaz csak a háttollazatát mutatta felénk.

Megnéztünk néhány vércse odút is. 

Egy remek ötletnek köszönhetően könnyen és ami a legfontosabb a madarak megzavarása nélkül ellenőrizhető a fészek. Nevezetesen egy tükörlapot rögzítenek az odú tetejére, belülről. A V4-es fészekben már három tojást őrzött a vörös vércse tojó.

Egy odúnak új helyet kellett keresnünk. Ezt is sikerült kihelyezni. Az adatai, valamint a GPS koordinátái is rögzítésre kerültek.

Késő délután indultunk haza. A korábbi helyen, de most az út másik oldalán ismét ott szaladgáltak a fűben a nagy pólingok.

Aztán már csak a lemenő Nap fényjátékában gyönyörködtünk.