Merzse - Viszlát 2019!

Ismét eltelt egy esztendő. Az előző évekhez hasonlóan ismét a Merzsén köszöntünk el a madarász barátokkal 2019-től. Íme néhány fotó és érdekesség a mai napról.

A csapat nagy része vonattal érkezett Rákoskert állomásra, a többiek pedig a Merzse-tanösvény nagy táblájánál csatlakoztak hozzánk. Az első utunk szokás szerint a nagy etetőhöz vezetett. Útközben B. Zoli sárgacsőrű kenderikét vélt látni a spektív keresőjében. Sajnos a távolság és az ellenfény miatt nem lehetett biztos a meghatározás. Ezért más szögből és közelebbről próbált ránézni a madárra, így kiderült, hogy "csak" kenderike. Aztán megérkeztünk az etetőhöz. Sok-sok finomságot vittünk a Merzse madarainak Türelmetlenül röpködtek és ugráltak a környező ágakon, azt várva, hogy eltávolodjunk a tisztásról és rácsaphassanak a csemegékre.

A kidőlt fatörzseken látványos fagombák pompáztak.

   

Felfigyeltem egy meglehetősen érdekes dologra is. Egyelőre még keresem a választ, hogy pontosan mi látható a fotón. Elsőre valamilyen farontó bogárra tippeltünk. 

Az etető feltöltése után a többiek elindultak a toronyhoz, de mi Imrével az egyik odúhoz mentünk. Ebben az idén láttak először füleskuvikot, de sajnos egy nyest végzett a fészekaljjal. Bízva abban, hogy jövőre is lesz itt még kuvik, egy kis védelmet kapott a fa. Dróthálóval lett körbefogva. Imre úgy gondolta, hogy a nyest érzékelni fogja, csapdának véli majd és végül elkerüli azt. Meglátjuk!

A közelben láttunk egy nagy tollkupacot is. Valószínűleg egy fenyőrigó lehetett az áldozat. Talán egy ragadozómadár végzett vele, de a nyest sem zárható ki, a fotón látható "bogyók" miatt.

A munka végeztével mi is elindultunk a kilátóhoz, helyenként saras és jeges részeket kerülgetve.

Sok érdekességet tartogat az erdő, ha figyelmesen járunk a fák között. Íme egy kettétört fa.

Vajon mitől törhetett ketté? A földön fekvő részen jól látszott, hogy eredetileg egy fekete harkály odú volt a törzsben, mely annyira ki lett belül tágítva, hogy végül elgyengült és kettétört a fatörzs.

Mire a toronyhoz értünk a többiek már meg is terítettek.

Jó hangulatban, beszélgetéssel és falatozással telt az idő. Imre bácsi már régen örökös MME tag, most pedig Zsolttól kapott ajándékba egy kézzel varrt, bőr természetvédelmi őrszolgálati jelvényt is. Egész nap büszkén viselte a kabátján.

A Merzse. A vízfelület fagyott volt, nem volt madármozgás, viszont örömmel láttam, hogy az előző évhez képest mennyire megerősödött a nádas. 

Természetesen készült fotó a mocsár ikonikus jelképéről, a toronyról is. Csak most egy kicsit játékosabb formában. Az egyik spektív betekintőjét irányítottam a toronyra és a nagy frontlencsén keresztül fotóztam le.

A koccintás után elkészült az idei csoportképünk is.

A szokásosnak  és gyakorinak mondható madárfajok mellett láttunk egy vándorsólymot is. Hazafelé pedig az egyik rákoskerti háztetőről egy kuvik nézett le ránk. Remek nap volt! 

Hamarosan itt az éjfél, viszlát 2019!

Sikerekben és egészségben gazdag új esztendőt kívánok minden látogatómnak!

Holnap pedig irány a sziget, hiszen ott is fel kell töltenem az etetőimet.