Madármegfigyelések Szuhakálló határában

Évekkel ezelőtt a lányaimmal találtunk egy nagyon szép partszakaszt a Sajó partján. Akkor még a kis Nikon kompakt gépem volt meg és emlékszem, hogy milyen lelkesen fotóztam a rovarokat, virágokat. Gondoltam - így évek múltán - meglátogatom ismét ezt a partszakaszt és makrózok egy jót. Elindultam és rövidesen kiértem a faluból. Rátértem a földútra mely elvezet a gáthoz. Tavaly nyár elején ebben a térségben nagyon nagy mennyiségű csapadék esett, mindenki emlékszik a Borsodban pusztító óriási árvizekre. A lehullott csapadék miatt rég nem látott mértékben megnőtt a talajvíz szintje is. Idefelé jövet a műútról már sokfelé láttam így kialakult "tavacskákat" amelyeket elleptek a vízimadarak. Vágyakozva néztem őket a távolból, de nagyon messze voltak és sík terepen. Nos ahogy bandukoltam a földúton egyszerre egy hatalmas - több méteres pocsolya keresztezte az utamat. A pocsolya minkét oldalán sűrű bokrok majd napraforgóföld. Gondoltam kikerülöm a napraforgók felé. Behatoltam az embermagasságú tányérosok közé és lassan haladtam előre a nagy levelek között. Egyszerre csak hirtelen eltűntek előlem a növények és ... ott álltam egy ilyen áhított "tavacska" partján.

Nálam jobban már csak az éppen ott lévő vízimadarak lepődtek meg és a következő pillanatban csapatostól röppentek fel. Egy fehér kócsagot, szürke gémeket, szürke cankókat és tőkés récéket láttam. Azzal a mozdulattal vissza is léptem a tányérosok fedezékébe. Természetesen az eredeti makrós tervet azonnal elvetettem. Elővettem a teleobjektívet, összeraktam a gépet és csendben várakozni kezdtem. Nagyjából fél óra múlva ismét elkezdett benépesülni a vízfelület és a partszakasz. Először barázdabillegetők érkeztek vissza.



Ez a legismertebb hazai billegetőfaj. A képen látszik, hogy nagyon közel merészkedett, gondolom csodálkozva nézte a levelek között megbújó 77mm-es csillogó "szemet". Bár ilyenkor az objektív is terepszínű álcát kap és a napellenző is rajta volt. Moccanni sem mertem, figyelt aztán elbillegett és élelmet kezdett keresni a közeli tócsákban.

  

A távoli túlpartnál ismét récék és gémek szálltak le. Sajnos a kócsag már nem jött vissza. Aztán egyszer csak feltűnt a levegőben egy nagyobb cankó csapat. Korábban úgy vettem észre, hogy ezek a madarak szeretnek egy kicsit távolabb maradni a többi madártól így bizakodtam. Szerencsém volt, most is így tettek és hozzám közel értek vizet.



Azonnal elkezdtek a vízben élelmet keresni, hol csoportosan, hol külön-külön.



Később egy bíbic pár érkezett.


Az egyik kitartóan nézett felém majd hirtelen át a túlpartra ahol egy fácán kakas futott ki a parti növényzetből, de csak egy pillanatra s majd rögtön vissza. Már a nap kezdett lebukni a közeli dombok mögé, mikor mögöttem nagyon alacsonyan érkező szárnycsapásokat hallottam meg. Egy szürke gém érkezett és egy pillanatra leszállt. Aztán rögtön elrugaszkodott és már repült is tova.



Sajnos a körülmények már nem voltak megfelelőek madárfotózáshoz de az elkapott pillanat talán kárpótolja ezt. Összességében egy szép, élményekben gazdag délutánt töltöttem itt. Még most sem tudom, hogy honnan került e vidékre ez a sok fajta vízimadár, mivel korábban nem voltak jellemzőek. Összepakoltam a felszerelést, de a gépet nyakamban lógatva hagytam - sosem lehet tudni alapon. És milyen jól tettem mert a hazaút még egy érdekes dolgot tartogatott számomra... de erről majd a következő bejegyzésben!