Ott fejeztem be az előző posztot, hogy a madárfotózás végeztével összepakoltam és elindultam haza. A nap már rég eltűnt a dombok mögött, így bizony már erős szürkületben indultam el vissza. Ismét a tányérosok sűrű levelei között és lassan haladtam vissza a földút irányába, amikor egy nagyon furcsa zajra lettem figyelmes. El nem tudtam képzelni mi vagy ki lehet a zaj forrása. Nagy testű élőlényhez halk volt, kicsihez meg hangos. Rajta - gondoltam - nézzük meg! Követtem az irányt. A hang egyre közelebbről hallatszott aztán egyszer csak az alábbi látvány fogadott.
 |
Egy óriás (más néven király) szitakötő (Anax imperator) feje beszorult a napraforgó levélen egy - gondolom - általa rágott lyukba. Hihetetlen intenzitással jártak a szárnyai a szabadulás reményében de reménytelenül. A kemény levélhez verődő hatalmas szárnyak csapkodása volt hát a furcsa zaj forrása! A gép még mindig a nyakamban lógott. Bekapcsolás, gyors beállítás és már lőttem is két fotót a bajba jutott szitakötőről. Korábban ilyen helyzetet még soha sem láttam. Aztán kiszabadítottam és már repülhetett is tovább. Egy kb. 9cm-es szép példány volt. Ugyan a fotó vaku nélkül, ISO1600 használatával és kézből készült, de azt hiszem remek dokumentációja e furcsa helyzetnek. Végül úgy gondolom, hogy mindketten jól jártunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése