Szélvészgyors túra Dinnyésen

Egész héten csodás időjárással örvendeztetett meg minket az ősz. Kár, hogy ezt csak a munkahely ablakán kinézve élvezhettem. Szombatra már viharos széllel érkező, markánsabb hidegfrontot ígérték az időjósok. Korábban erre a napra egy dinnyési túrát terveztem be. Vágytam már egy jó kis gyaloglásra, így a kedvezőtlen kilátás sem szegte kedvemet. No, de kezdem az elején.

Változatlanul sok a munka, gyakran jut belőle még otthonra is. Nem volt ez másképpen pénteken sem. Mire végeztem vele és összepakoltam a túrához a hátizsákot, hajnal egy óra lett. Fél ötkor pedig már jelzett is az ébresztő. Az első pittyegésre felébredtem, de az első mozdulatok kicsit ólmosra sikeredtek. Aztán csak beindultak a dolgok és 7.10-kor már a székesfehérvári vonaton ültem. Néztem az elsuhanó tájat. Egyre kopárabb a természet, megállíthatatlanul közeledik a tél. A reggel elég felhősen indult, de a távoli horizonton feltűnt néhány biztató napsugár. Ahogy elhagyta a vonat a fővárost, megmozdultak a fák lombjai és a szél folyamatosan erősödött. A dinnyési vasútállomás parkolójában gyülekezett a MME kis csoportja, mely erre a napra szervezett madármegfigyelő túrát a fertőhöz. Csatlakoztam hozzájuk egy rövid időre és így indultunk neki a Madárdal tanösvénynek. A szél mintha a madarakat nagy részét is elfújta volna. Csak egy rendkívül barátságos (és már meggyűrűzött) csóka, valamint egy balkáni fakopáncs képviselte az út során a szárnyasokat. A tóhoz kiérve szintén nagy üresség fogadta a csapatot. Ekkor intettem búcsút a csoportnak és elindultam. A szél már tényleg viharos fokozatra kapcsolt. Volt viszont egy pozitív hatása is a vágtató rohamnak, nevezetesen, hogy szétkergette a felhőket. A nádasban hosszan felállított befogóhálót már korábban összetekerték, nehogy kárt tegyen benne a szél.

Kiérve a nádasból a rét felé vettem az irányt. Éppen egy hattyúcsapat húzott át az égen.

  

Néztem ahogy távolodnak, amikor hirtelen hangos suhogást hallottam magam mögül. Egy lemaradt egyed igyekezett mihamarabb beérni a távolodó csapatot. Sajnáltam, hogy nem hallottam meg korábban a szárnyalását a szél süvítése miatt. A fénnyel kissé szembe kellett állnom és nem volt már időm átállítani a gépet. Ilyen fotó sikeredett róla.

Bizakodni kezdtem, talán nem is lesz olyan szegényes ez a nap. Meneteltem tovább a közeli kis erdő felé.

Arra figyeltem fel, hogy tavaly óta újabb és újabb területeket kerítettek el. Sok helyen már én éreztem magam bezártnak, a kordonok irányították a tanösvény útját. Egy kis fás liget felől ismerős kopogásra lettem figyelmes. Némi fürkészés után meg is láttam a szorgos kis fadoktort.

A földek felett pedig egy tengelic csapat cikázott. Volt időm bőven, gondoltam várok egy picit, hátha leszállnak a közelemben. Szerencsém volt. Gondoltam legyen róluk egy vidám fotó, ezért odaszóltam nekik, hogy csíz! Félreérthették hogy nem ismerem fel őket és ezen talán kicsit meg is sértődhettek, hiszen a fotón végül minden madár hátat fordít nekem.

Tőlük nem messze pedig egy fenyő rigó szállt le egy ágra. Ügyesen egyensúlyozott a szélben imbolygó ágon.

Ment ám a szárnyalás a magasban is. Ekkor már hatalmas erővel kapott bele és veszettül rángatta a teleobjektívet a viharos szél. Le kellett feküdnöm a földre, hogy lefotózhassam az Emirates A380-es óriásgépét. 

Úgy láttam, hogy Kincses Laciék is megunták az álldogálást a nádasban, ugyanis a távolban feltűnt mögöttem a kis csapat. Láthatóan projektet váltottak - vadlúd vonulásból énekesmadár megfigyelésre.

Lassan dél lett. Ideje volt egy szélvédett helyet keresnem, ahol elfogyaszthattam a szendvicsemet. Ezt hamarosan meg is találtam az erdő túloldalán. Egy rendkívül kényelmes vadlesen helyezkedtem el, ahol bónuszként a fák teljesen felfogták a tó felől érkező szelet. 

Körülöttem több tucat alföldi szitakötő cikázott, néha-néha meg is pihentek mellettem a lesen. Jól megfértünk egymás mellett.

Az ebéd végeztével, gondoltam élvezem még egy kicsit a szélcsendet és sétálok egyet az erdőben is. A történetet viszont egy következő bejegyzésben folytatom majd tovább, mert találtam valamit...