Délutáni hajnalvadászat

A madárbarátok körében is használatos a riadólánc. Ha valaki, valahol egy ritkán látható madarat figyel meg, arról értesíti a társait is. A hét közepén kaptam egy levelet, miszerint a Rókahegyen egy hajnalmadarat láttak! Nagyon felvillanyozott a hír, szerettem volna én is élőben látni ezt a ritka, tollas szépséget. Nem volt rá garancia, hogy napok múlva is ott lesz még a madár, de mindenféleképpen meg kellett próbálnom. A váratlan lehetőség miatt átszerveztem a teljesen betáblázott szombati napomat és a zord időjárás ellenére is elindultam.

Csillaghegytől gyalogosan indultam fel a kaptatós Ürömi úton. Nem volt sok időm, ezért tempósan próbáltam haladni. Elég gyorsan felértem a kőfejtőhöz, de közben jól ki is melegedtem. Eső, havas eső, havazás, zuhogó jégdara váltogatta egymást kitartóan, folyamatos erős és hideg szél kíséretében. Elkezdtem módszeresen bejárni a területet és távcsővel pásztázni a meredek sziklafalakat, de fél óra elteltével sem jártam sikerrel. Pedig végigjártam az ösvényeket...

...alaposan megfigyeltem a sziklaformákat, bekukkantottam a kis vájatokba is.

Aztán egyszer csak megpillantottam egy kis ugráló, folyton izgő-mozgó szürke pontot a szemközti sziklafalon!

Alig mertem hinni a szememnek, hogy ott ugrál előttem a hajnalmadár.

A madárhatározóban így írják le a madarat:
"Hajnalmadár (Tichodroma muraria)
Hossza: 15,5-17cm. Sziklás területeken, 1000-3000m magasságban fészkel, meredek sziklafalakon ahol kevés növényzet és víz van a közelben. Megközelíthetetlen helyeken él, nehéz meglátni. Télen alacsonyabbra húzódik néha épületeken vagy kőbányákban látható (nálunk okt.-ápr.) Ilyenkor nem félénk. Rovarokkal táplálkozik."
Valóban nagyon kedves, barátságos példány volt. A táplálkozását nekem is sikerült megfigyelnem. A sziklafalon akrobatikus ügyességgel ugrált.

Megvizsgált minden kis beugrót és lyukat - olykor egész mélyen bebújva az üregekbe.

Az üregvizsgálat gyakran volt eredményes. A hidegtől ledermedt zsákmány egy pillanat alatt eltűnt a madár csőrében.

"A sziklafalak búbos bankája! A sziklafalakon végigkúszva szürke és fekete színei szinte láthatatlanná teszik (a szárny vérvöröse alig látható)."

"De helyváltoztatáskor széles, lekerekített szárnyait kitárja, melyek vörössel, feketével és fehérrel feltűnően mintázottak."

A kora délutáni időpont ellenére szinte esti szürkeségben kellett fotóznom. Az ISO értéket egészen 3200-ig kellett emelnem, hogy a folyton ugráló madárka megörökítéséhez megfelelő záridőt érjek el. Ráadásul a kimelegedés és a hideg, metsző szél eredményeként szó szerint remegett a kezem. A végén már nagyon fáztam, de az átélt élmény mindent feledtet.