A rejtelmes sziget

Gyerekkorom egyik nagy kedvencétől, Jules Vernétől kölcsönöztem ehhez a bejegyzéshez a címet. Mint általában, most is gyalogosan indultam át az összekötő hídon az Óbudai-szigetre. A Madarásznapra csak egy teleobjektívet vittem magammal. Nem túl ideális tájkép fotózásra, de azért készítettem vele pár fotót a párás, ködös reggelben megbújó rejtelmes szigetről.

A hídról leérvén a közvetlenül a folyóparton haladtam tovább. Úgy tűnt, hogy a hatalmas part menti fák még nem vettek tudomást a közeledő télről. A rozsdabarna lombozatok és a vastag avarszőnyeg még mindig gyönyörű.

Majd feltűnt a "K" híd is. Ezen keresztül juthatunk be a szigetre, ahol a találkozó pont volt.

A madaras programról előzőleg már töltöttem fel fotókat. A szigetcsúcsról viszont mutatnék egy fotót, egy kérdéssel megtoldva.

Az alacsony vízszint miatt, a parton ismét láthatóak voltak a szabályos sorokban levert vörösfenyő gerendák. Ez egy nagyon tartós és masszív fa és már sz őseink is előszeretettel használták például vízi építkezéseknél. Tudja esetleg valaki, hogy ezek a gerendasorok milyen célt szolgáltak és mikor? Mi leginkább egy kikötőhöz tartozó stégre tippeltünk, de ez csak ötletelés volt.
Kora délután hazafelé a folyóparton dolmányos varjakat is fotóztam és közben készült egy fotó a napfényben fürdő összekötő hídról is.

A bejegyzés első fotója a hídról lenézve készült a rejtelmes szigetről. Zárja a bejegyzést egy hasonló fotó. A kép jobb szélén az Óbudai-sziget látható, a háttérben pedig az Árpád-híd bújuk meg a ködben.