Reggeli szalakóta tollászkodás

Egy rövid alvás után, hajnal háromkor már ébresztett is a telefon. Nem volt időm lustálkodni, hiszen alig két óra múlva már kelt a Nap. A zuhany vize alatt hamar magamhoz tértem, majd kezdődhetett a szendvicsgyártás. Csabától előző este megtudtam, hogy napközben nagyjából 25 perc alatt érhető el Kistelekről a Bence-tanya. Fél ötre beszéltük meg a találkozót, én pedig kb. 40 percet szántam az odaútra a sötét és az addig ismeretlen útvonal miatt. Nem szeretek késni megbeszélt találkozókról. 

Tömött hátizsákkal és állvánnyal a kezemben léptem ki a jelzőfények által sejtelmesen megvilágított folyosóra. A mozgásérzékelők szakaszonként kapcsolták fel a fényt. Szegény recepciós két összetolt fotelban próbált aludni valamicskét és kissé riadtan nézett rám amikor halkan arra kértem, hogy nyisson nekem ajtót. Az utcán semmi mozgás, teljes csend honolt. Elindultam és kimondottan jól esett a lehúzott ablakon keresztül beáramló friss levegő. Elhagyva a települést, kétoldalt fás részek között kanyargott az út, sűrűn kihelyezett vadveszély táblákkal. Városi sebességgel haladtam továbbra is, volt még időm bőven. Aztán Pusztaszer felé kanyarodtam és hamarosan beértem a faluba. Alig múlt még hajnali négy óra, de a falu buszmegállóiban már ott várakoztak az emberek. Gondolom nagy kincs errefelé a biztos munkahely, nem lehet válogatni, hogy ki mikor szeretne munkába járni. Miután elhagytam a falut, a kocsi reflektorainak fényében lépten-nyomon nyulakat láttam. A többségük egyből beugrott az útszéli fű takarásába, de kettő más utat választott. Vágtatni kezdtek előttem a műúton. Érdekes módon nem ugrottak félre, csak rohantak egyenesen. Viszont ahogy kiértek volna a fénysugárból, ismét középre kezdtek tartani. Elmosolyodtam, magamban a Csillagok háborúja című filmből a vonónyaláb kifejezés jutott eszembe. Vajon ilyen csillagközi erővel van a kocsim is felfegyverezve? Végül megsajnáltam őket, lefékeztem és vártam egy fél percet, hogy kirohanjanak a fénycsóvából és jól eltávolodjanak. 

Véget ért a műút és jól járható földúton haladtam tovább. Jobbról feltűnt egy tehenészet. Jó irányba haladtam, ugyanis Csaba említette még előző este mint biztos tájékozódási pontot a sötétben. Pár perc múlva meg is érkeztem a Bence-tanyára. Az égalja már kezdett derengeni. Mire kipakoltam a csomagtartóból addigra a kísérőm is befutott. A tanya melletti magaslesben indítottuk a napot, szalakóta és kuvik megfigyelést terveztünk reggeli fényekben. Még napkelte előtt elfoglaltam a helyemet a lesben és összeraktam a gépet. Várakozás közben ismét gyönyörű fényjátékkal örvendeztetett meg a reggel.

    

Ez a látvány egy pillanat alatt képes elfeledtetni az emberrel a korai kelés fáradalmait. A lassan emelkedő Nap sugarai lassan túljutottak a lombkoronákon és a selymes fények megszínezték az egyik közeli halastó környezetét is.

A szalakóták megfigyeléséhez korán kell kelni. Nem kellett sokáig várnom, hamarosan kikukkantott az egyik az odúnyíláson. 

Majd kiröppent és pár szárnycsapás után ismét landolt a nyílásnál.

Rövid kapaszkodás után átröppent a közeli beszállóágra és jól nevelt madárként elkezdődött a reggeli tollászkodás. 

Igazgatás, rendezgetés, tisztálkodás. Íme néhány mozzanatfotó...

Aztán elkezdett a párjával felváltva vadászgatni a mezőn. Mindig "bejáratott" útvonalon közelítették meg az odút. A fa takarásában érkeztek, így láttam hogy itt röpképet nem nagyon fogok tudni készíteni. Sajnáltam nagyon...

A szalakóta már javában ténykedett, de a kuviknak még nyoma sem volt. Pedig Csaba azt mondta, hogy ők általában korábban kezdik (vagy inkább végzik) a napot. A fények nagyjából reggel nyolcig voltak ideálisak ebben a lesben. Volt még időm bőven, figyelmesen várakoztam...