Odútakarítás a Sas-hegyen

Mi tagadás, a hosszan elhúzódó extrém hideg és fagyos tél egy kicsit felborította a tervezett menetrendünket. Eredetileg január első felére terveztük be az odútakarítást a Sas-hegyen. Aztán a tél megmutatta az igazi arcát. Jöttek a kemény mínuszok és az olvadni nem akaró jégpáncél. Végül csak most, február végén sikerült összehozni az akciót.

Péntek reggel kilenc órakor találkoztunk a Blaha Lujza téren, ahonnan négyen indultunk neki a tavaszi nagytakarításnak. Ugyan a látogatóközpont csak később nyit, de minket már vártak. Ugyanis Péter előzetesen már leegyeztette a tervezett munkát.

Az időjárás közel sem volt ideális. Ólmos szürke felhőtömegek úsztak az égen az időközönként felerősödő szélben. Viszont nem esett az eső és ez volt a legfontosabb. Szerszámos szatyrokkal és az elengedhetetlen odúzóbottal vágtunk neki a hegyoldalnak.

Rögtön az első odúnál gondok akadtak. Alaposan "megdolgozták" a harkályok. A takarítás után máris javítás következett.

Aztán újabb és újabb sérült odúkat találtunk. Volt köztük olyan, amely úgy nézett ki mintha egy dekopírfűrésszel vágtak volna rajta lyukat. Sajnos ennél az odúnál elég nagy valószínűséggel be is juthatott a harkály a fészekbe.

  

Aztán volt olyan, melyen már a korábban felhelyezett védőlemezt ütötték át az acélos csőrök. Egészen elképesztő...

Imre persze a tőle megszokott precizitással kijavította mindet. Igaz félúton már kicsit izgulni kezdett, hogy elég védőlemezt hozott-e magával. Ilyen mértékű "fafaragásra" még ő sem számított.

A következő fotón megmutatom, hogy miért is szükséges a nagytakarítás. Jól látható, hogy mennyire lelakott már ez a "lakás". Jól jön egy tiszta alap az új fészekrakáshoz.

Persze a jó alapanyag nagy kincs. Ezért a régi fészkeket a közeli fatörzsekre helyeztük. A kis szárnyasok innen visszaépíthetnek egy-egy pihe-puha alkotórészt ha jónak találják. A természetben is működik ám az újrahasznosítás!

A hegyen Imre kezelésében 20 odú van kihelyezve. Ebből az elmúlt évben 17 odúban fészkeltek cinegék. A hátrahagyott nyomok alapján a maradék három odú egyikének is lehetett egy lakója. Mi pelére tippeltünk.
Láttuk az elmúlást...

...és láttuk az új élet jeleit. A Sas-hegy tanösvény egyik fokozottan védett növényritkasága a vitézvirág. Külön kis karókkal jelölik a szétszórtan élő töveket. Már láttuk az első levélhajtásokat. Jön a tavasz!

Érdekes alakú odúkat láttunk a fák között. Egyikünk sem tudta mi célt szolgálnak. Talán rágcsálóknak vagy rovaroknak helyezték ki? Ennek majd még utánajárunk, de szívesen veszem az információt a blogon is - ha valaki tudja.

A munka végeztével kattintottam még egy-két fotót a kilátó környékén a vágtató szélben és a szürkeségben. Itt van rögtön egy "parádés" fotó a Sasfáról.

"A legenda szerint 1686. szeptemberében, amikor Buda várát sikerült visszafoglalni a töröktől, az örömünnepen erről a hegyről sasok, a szabadság madarai szálltak a Budai Vár felé. Innen származik a Sas-hegy elnevezés. Ez a sasfa nemcsak ennek a legendának állít emléket, hanem a hegy fölött vadászó ragadozó madaraknak is pihenőhelyet kínál." Csibi László alkotása.
Ha már említést nyert a Budai Vár...

...valamint a Gellért-hegy.