Víz, sár és új élet

Május van, eljött az ideje a soron következő odú ellenőrzésnek Alcsúton. Az elmúlt hétvégére, szombatra lőttük be az időpontot. Ahogy közeledett a nap, egyre izgatottabban figyeltem az időjárás alakulását. Szinte mindennap esett, sőt két tornádót és számos tubát is megfigyeltek a viharvadászok az elmúlt héten. Szóval drukkoltam erősen, de péntek éjfélkor még mindig úgy esett mintha dézsából öntötték volna az égi áldást föntről. Elképzelni sem tudtam, hogy hogyan jön majd ebből össze a másnapra jósolt jó idő. Mindenesetre minden összepakoltam és beállítottam az ébresztőt reggel négy órára. És lássatok csodát, csillagos égboltra ébredtem! Az utca csaknem teljesen felszáradt, csak a tócsák emlékeztettek az éjjeli felhőszakadásra. A Népszínház utcába beszéltük meg a találkozót. Ugyan a metró egy kicsit megviccelt (több mint tíz percet vártam rá), de így is időben érkeztem. A kocsi csomagtartója ismét csak a közkedvelt puzzle játékra hasonlított. Szatyrok, hátizsákok, felújított odú, szerszámok, odúzó szék és a kampós botok töltötték ki a teret. Miután Imre mindent sikeresen "behajtogatott" lezárulhatott a csomagtartó és indulhatott a nap. Herceghalom magasságában masszív szürke, ködös részbe futottunk bele, de szerencsére pár perc múlva már ismét napsütéses szakaszon haladtunk. Majd jött egy rövid megálló Felcsúton, a szokásos útszéli kis presszóban. Míg a többiek egy forró kávéval frissítették fel magukat, én addig gyorsan pótoltam az elmaradt reggelit. Aztán irány az arborétum, ahol csatlakozott hozzánk az aznapi kis csapat hatodik tagja is.

A sok csapadéknak köszönhetően egy csuromvizes "dzsungelbe" érkeztünk. Az aljnövényzet már meglehetősen magasra nőt, úgy féllábszárig-térdig ért. A fákról, bokrokról pedig folyamatosan esett a nyakunkba a finom vízpermet. Fél óra múlva már térdig felnedvesedtek a nadrágszárak és kilónyi sár ragadt a bakancsok talpára. De nem bántuk! Tudtuk, hogy ez lesz és a lényeg hogy nem esett! 

Terveim szerint két posztban dokumentálom majd a nap történéseit. E posztban értelemszerűen a madarakról lesz szó.

Idén teleobjektívet raktam a fényképezőgépre. Tavaly ugyanis lemaradtam a fekete harkályok nászáról, valamint a rövidkarmú fakuszról. Bizakodtam, hogy idén ismét összehoz majd velük a jószerencse. Még a gépet ki sem vettem a hátizsákból, amikor jött az első jelzés egy fekete harkályról. Még láttam a szemem sarkából ahogy eltűnik a zöld lombok között, de nem sikerült újra megtalálnom. Aztán máris jött a következő észrevétel. Csóka! Természetes odúban! Sajnos a berepülést nem sikerült megörökítenem, de egy fotót azért sikerült lőnöm az egyik madárról.

    

Tavaly októberben az odútakarításról írt posztomban bemutattam egy fakuszodút amit lakhatatlanná tett egy harkály. Imre akkor leszedte és hazavitte javításra. Most visszakerült a felújított fakuszlak is a helyére.

És akkor az odúk. Idén a kihelyezett 79 odúból 54-ben volt költés. Sajnos a kemény tél nagyon rányomta a bélyegét az idei szaporulatra. Átlagosan 4-5 fióka volt egy-egy fészekaljban. Előfordultak magasabb példányszámok valamint részleges vagy teljes elhullás is. Az elhúzódó tél, a nagy hideg, a fagyok és az élelemhiány lehetett a fő ok. Szerencsére túlnyomó részt izgő-mozgó, csőrüket tátogató kis fiókákat találtunk a megvizsgált odúkban.  

Az adatok rögzítése után azonnal visszazártuk a fedelet és visszaakasztottuk az odút az ágra, hiszen a szülők sokszor élelemmel teli csőrrel mát ott türelmetlenkedtek a környező ágakon. Imre mesélte, hogy nála már történt olyan eset, hogy az odút még éppen csak felemelte, de egy türelmetlen kékcinege szülő már be is repült a nyíláson etetni. Volt ahol még a tojó a tojásokon ült. Ilyenkor csak kíváncsian felnézett a nyílásra, mi pedig azt is egyből visszazártuk, hogy ne zavarjuk meg a természetes folyamatot. Íme egy örvös légykapó tojó.

Az egyik ilyen odú közelében megláttunk egy hímet is. Sajnos nagyon távol tollászkodott, de talán még így is látszik valamelyest a csodálatos fekete-fehér tollazat.

Lehetőség szerint óvatosan közlekedtünk a bokrok között, mert sok helyen azok is foglaltak voltak. Többek között erdei pinty, énekes- és fekete rigó fészkeket találtuk. Az egyikben éppen benn ült a fekete rigó mama. A teleobjektív segítségével a levelek között próbáltam találni egy szűk rést, hogy megörökíthessem a pillanatot. 

Örömmel tapasztaltuk, hogy a kihelyezett odúk mellett idén elég sok természetes faüreget is elfoglaltak a szárnyasok. Ezt az érdekes lakhelyet például kékcinegék birtokolták.

A seregélyek igazán szép zöldövezeti lakást választottak maguknak.

Hoppá! Hiszen ez éppen etetni fog, gyorsan ráközelítettem...

Láttunk éppen kirepült fiatal csuszkafiókákat amint megpihennek az aljnövényzetben vagy a bokrok lombjainak takarásában. Íme az egyik kis kócos, pihenés közben.

A nap végén - talán az egész napi menetelés és munka eredményeként - sikerült ismét rátalálnunk a fekete harkálypárra. A hím éppen kirepült, így róla sajnos nem készült fotó, de a tojót sikerült megörökítenem.