Egy nap - Hat kilátó

2015 utolsó napján tettem egy túrát a budai hegyekben, melyről a blogban "Egy nap - Négy kilátó" címmel írtam posztot. Aztán 2016 tavaszán átadták a Guckler Károly-kilátópontot. Adott volt az új cél, egy nap alatt meglátogatni az öt kilátót. Az élet aztán úgy hozta, hogy csak múlt hét csütörtökön sikerült végigjárnom az útvonalat. Erről a kirándulásról mutatok most egy kis összefoglalót, a szokásosnál kicsit több fotóval. A kiindulópont ez alkalommal is a Széchenyi-emlékhely volt.

Egy könnyű reggeli után nekivágtam. Hamarosan elhaladtam az Antenna Hungária hatalmas komplexuma mellett, amely kis túlzással a főváros minden pontjáról látható.

Pár száz méterrel odébb a Gyermekvasút épülete. Mintha megállt volna az idő, még valamikor a múlt században.

Aztán tettem egy pici kitérőt. Többször szerettem volna már fotót készíteni az 1913-ban átadott Svábhegyi Víztoronyról, most végre jó volt a fényviszony.

   

Aztán visszafordultam az eredetileg eltervezett útra. A Normafánál kihelyezett fém domborzati térképen jól látszott az előttem álló út. Plasztikusan és élőben is. Egy jó nagy balkanyarral a szemben látható Hármashatár-hegy volt aznap a végcél.

Az Anna-réten a Nemzet Kápolnájánál megszólított egy német házaspár, mert nem találtak kihelyezett idegen nyelvű tájékoztatót a kegyhelyről. A Normafa Park nagyon szép és rendezett lett az utóbbi időben, de valóban csak magyar nyelvű tájékoztatók vannak kihelyezve. Lefordítottam nekik a rövid ismertetőt, majd elköszöntünk egymástól. A Libegő után következett az imádott lépcsősorom, mely végén ott áll az Erzsébet-kilátó.

A toronyból készült egy visszatekintő fotó, ahol jól látszik az imént említett antenna komplexum.

Valamint egy másik fotó is készült a kilátó csodálatos belső burkolatáról.

Folytattam a túrát a Nagy-Hárs-hegy irányába. Innen szeretem igazán ezeket a sétákat. Errefelé már a hétvégéken is jóval kevesebben járnak. Hétköznap lévén pedig szinte teljesen egyedül voltam az erdőben, mindösszesen csak két hölggyel találkoztam az ösvényen. A hegy meredek kaptatója kicsit megizzasztott a déli hőségben. 

A Kaán Károly-kilátó tornyában határozottam jól esett a lengedező, hűs szellő. Megebédeltem, majd megörökítettem a kilátást a kilátóból.

Felfelé kaptató volt, lefelé kellemes lejtő. Következett a Kis-Hárs-hegy. Örömmel tapasztaltam, hogy megújult a Makovecz Imre kilátó valamint a környéke is.

Kis hegy, kis kilátó. Mindig megmosolygom a méreteit, engem inkább a formavilága fog meg.

Egy előretekintő fotó, ott a végcél a Hármashatár-hegy az ORFK toronnyal.

Meneteltem tovább, élveztem a természet hangjait, rezdüléseit. Aztán elértem az első adótoronyhoz, közel volt már az aznapi ötödik kilátó is.

A nem hivatalos megnyitó után megnéztem és fotóztam már, de akkor még a Keleti-kilátó ideiglenes nevet viselte. Aztán megtörtént a hivatalos névadó is, most már Guckler Károly-kilátópont néven ismeri mindenki.

Innen jól látszik a Duna túlpartján Újpest, ahová majd este hazatérek.

Laza tempóval, sok kitérővel, madármegfigyeléssel és fotózással is fél négyre végeztem az eltervezett túrával. A család csak később ért haza, gondoltam megtoldom még a kirándulást. Legyen 5+1 kilátó! A Hármashatár-hegy túloldalán egy másik csúcson található az Árpád-pihenő. Elindultam. A nap során több helyen feltűnt, hogy mennyire színesedik az erdő. A korai őszi hangulatot, a levelek sárgulását a nagy szárazság okozza.

Megérkeztem a bónusz kilátóhoz.

Meguzsonnáztam, kicsit pihentem és gyönyörködtem a kilátásban. Majd elrendeztem a hátizsákomat és elindultam lefelé a Fenyőgyöngye buszmegállóhoz. Útközben készült ez a kicsit mókás zárófotó. Annyira kemény volt a túra, hogy a nap végére lefogytam, valamint 2,5 méteresre nyúltam és 60-as lett a lábméretem...

Szuper nap volt! 
Az útvonallal kapcsolatos korábbi bejegyzések eléréséhez segítséget nyújtanak a címkék.