Magasles és kilátó

Másnap hajnalban ismét ébresztőre keltem. Az éjszakai recepciós már meg sem lepődött amikor teljes felszerelésben ráköszöntem és kiléptem a sötét utcára. Óvatosan közeledtem az utca végén lévő nyílt területhez, bízva abban, hogy ismét összehoz a jószerencsém a rókákkal. Távcsővel átpásztáztam a területet, de nem jártam eredménnyel. Éppen indulni akartam tovább amikor a szemem sarkából mozgást véltem felfedezni. Ott volt bizony az egyik, de éppen csak átrobogott egy rövid nyílt területen és már el is bújt egy bokor takarásában. Vártam még egy ideig, de már nem történt újabb mozgás. Indulnom kellett, mert már derengett az ég alja. A csodálatos hajnali színeket egy korábban áthúzó repülőgép kondenzcsíkja tette még különlegesebbé.

Az egerészölyv is korán kezdte a napot, már a magasban vitorlázott amikor rátértem a magasleshez vezető földútra. 

A harmatos, hideg fűben ismét elég gyorsan átnedvesedett a nadrágszáram. Hát mit mondjak? Aznap sem esett jól. Felmásztam a magaslesre, beélesítettem a felszerelést és vártam a természet ébredését. A távolban a párás erdőszélen megjelent ugyan néhány őz, de túl félénkek voltak, nem merészkedtek ki a vetésre.

Aztán hirtelen a les túloldalán megjelent a másik vörös bundás barátom is. Gyorsan átemeltem a gépet arra az oldalra, lőttem egy fotót róla, aztán már ott sem volt...

Később kis csapatokban érkező fácánok vették górcső alá a vetést.

Aztán elcsendesedett a határ, már magasan járt a nap. Mára ennyi jutott, összepakoltam és visszaindultam a szállásra. Rendeztük a sorainkat és egy kiadós reggeli után indulhatott is az aznapra tervezett első program. Gyalogosan indultunk el, a célpontunk az Erdész kilátó volt. Útközben egy számunkra kedves és érdekes gyűjteményt láttunk az egyik ház kerítésén és udvarán. Képzeljétek, madáretetőket gyűjtött a tulajdonos! Sehol sem láttunk még ehhez hasonló kollekciót, nagyon tetszett!

  

Lassan magunk mögött hagytuk az utolsó házakat is, az erdőben kanyargott tovább az út. Felérve a tetőre, ritkulni kezdtek a fák. Megérkeztünk a kilátóhoz.

Korábban is állt már itt egy kilátó, de az más szerkezetű és formájú volt. Eljárt felette az idő, ezért a Zalaerdő Zrt. újjáépítette. Az előző torony hengeres faszerkezetből állt, míg az új rétegelt, ragasztott tartókból állt össze, így sokkal jobban bírja az időjárás hatásait. A 23 méter magas tölgyfakilátón 91 lépcsőt leküzdve lehet feljutni a kilátószintre. 

A magaslati pontról szétnézve mögöttünk Zalakaros családi házait és egy nagy erdős részt láthattunk.

 Előttünk feltűnt a Balaton-felvidék és a Kis-Balaton egy része.

A toronyból lefelé jövet elköszöntünk a nyolclábú toronyőrtől.

Majd rátértünk az erdei ösvényre...