Rivaldafényben

Miután Csaba visszaérkezett a tanyára, pár mondatban egyeztettük a következő les helyét. Aztán elindultunk két kocsival a tanya közelében lévő erdős terület irányába. Ő ugyanis egy másik leshez ment ki az egyik külföldi vendégért. Egy darabig követtem, majd a megbeszélt erdei útkereszteződésnél Ő elkanyarodott balra én pedig egyenesen haladtam tovább. Szerencsére azokban a napokban nem esett az eső és a keményre szikkadt földutak egészen jól járhatóak voltak. A szárazság egyetlen hátránya a hatalmas por volt. Az új célpontom egy úgynevezett "spot fényes" itatós les volt az erdő mélyén. A ritkás lombozat között beeső fénysugarakban lehetett madarakat fotózni. Szerencsés esetben a fény kiemeli a madár testét a sötét, árnyékos környezetből.

Elfoglaltam a lest, magamra zártam az ajtót, gyorsan felállítottam a felszerelést és kezdődhetett is a fotózás. Az itató még szinte teljesen árnyékban volt, viszont a beeső fénysugarak egyre vadabb táncba fogtak az időközben megerősödő nyári szélben. Ennek köszönhetően kicsit küzdelmesre sikeredett a lesben töltött pár óra. Elég jó volt a madármozgás, az objektívvel szorgalmasan próbáltam követni a szárnyasok ténykedését. Lubickoltak a vízben, felröppentek, visszaszálltak (természetesen mindig az itató egy másik részére), időközönként összezördültek és még sorolhatnám. 

Ezt még úgy ahogy lekövettem, de a folyamatosan változó fényerősség és beesési irány nagyon megnehezítette a dolgomat. Az egyik pillanatban még jó fényben, jó helyen lévő madár a másik pillanatban már csak sötét árnyékban látszódott. Aztán mire ismét rivaldafénybe került volna, addigra vagy ott volt még vagy már nem...

    

Szorgalmasan nyomkodtam az exponáló gombot, íme néhány fotó erről a délutánról.

Végül öt órát töltöttem el ebben a lesben és így visszanézve a teljes három napot, azt hiszem ez a fotózás sikeredett a legküzdelmesebbre a korábban leírt okok miatt. Utólag nagyon sok bemozdult és sötét fotó került törlésre, de mindezek ellenére nagyon élveztem az itt eltöltött időt. Időközönként ragadozók is berepülnek az itatóhoz, de ezúttal hozzájuk nem volt szerencsém. Az utolsó bő egy órában az itató nagy része már fénybe került és érdekes módom szinte nullára csökkent a madármozgás. Készítettem még egy utolsó "kitekintő" fotót a lesből.

Majd összepakoltam és elindultam vissza az erdei úton hagyott kocsihoz. Volt még nagyjából négy órányi, fotózásra alkalmas idő hátra a napból...