Évnyitó madarászás

Félsikerrel. 

Az új esztendőt két nap szabadsággal kezdtem. Az egyik napra itthoni teendők elvégzését terveztem be, a másikra pedig egy kis évnyitó madarászást. Mára még szép időt jósolt a meteorológia (ami tökéletesen be jött), így ez a nap lett a kirándulásé. Két konkrét faj becserkészése volt mára a cél. A havasi szürkebegy késő ősszel érkezik meg hozzánk és elsősorban sziklás helyeken, kőfejtőkben figyelhető meg. A fővárosban az Apáthy-szikla nyújt számukra tökéletes élőhelyet. Itt figyelhetjük meg - ha szerencsénk van. 

Ebben a téli időszakban másodszor sikerült kijutnom a sziklához. Első alkalommal egy hétvégén mentem ki. Meglehetősen sokan voltak a tanösvényen, ráadásul valamilyen tájékozódási verseny is zajlott, így másfél óra eredménytelen keresés után feladtam a dolgot. Napnyugtakor én is hazaindultam. Ma ugye hétköznap volt és szép idő. Nagy reményekkel indultam útnak. Alig találkoztam emberekkel a szikla környékén, bizakodni kezdtem.

Két és fél órán keresztül folyamatosan pásztáztam távcsővel a sziklákat, róttam a métereket, de sajnos most sem jártam sikerrel. Pedig a barátaim elmondása szerint idén három példányt is láttak már ezen a helyen. 

Gondoltam, jöjjön akkor a második! A macskabagoly becserkészéséhez Csillebércre mentem át, ám a hatalmas öreg tölgy törzsén lévő odú is üresen tátongott.

Pár száz méterre innen ismert egy másik odú is, de sajnos az is kongott az ürességtől. Kicsit ugyan elkedvetlenedtem a sikertelenségtől, de a remek idő, a jó levegő és egyáltalán, hogy kirándulhattam egy jót, jobb kedvre derített. Bolyongtam az erdőben, élveztem a madarak énekét. 

Az egyik ösvény szélén álló fán egy figyelmeztetés volt kitűzve. Hallottam már erről veszélyről és arról is, hogy az utóbbi időkben mennyire elszaporodtak és gátlástalanok a vaddisznók. Ezt én is tapasztaltam. 

A kiadós séta után már visszafelé tartottam az erdei ösvényen. Lassan nyugodni látszott a nap hatalmas vörös korongja a fák között. A magasabb pontokon narancsba fordultak a színek.

Annyira szép volt a látvány, hogy visszafordultam az úton. Próbáltam egy nyiladékot keresni a fák között, hogy megörökíthessem a naplementét. Talán már mondanom sem kell, nem találtam. Közben a nap miután letudta égi útját, teljesen eltűnt a hegyek mögött. Ha már eddig visszajöttem, gondoltam még egyszer ránézek távcsővel a közelben lévő második odúra...

Alig hittem a szememnek, hogy valami csak összejött a mai napon. Ugyan a fotózáshoz már meglehetősen sötét volt, de dokumentálásra még jók ezek a fotók.

Íme néhány fotó még az első, késő őszi sétáról az Apáthy-sziklánál.

Végezetül az én legutóbbi tapasztalatom a vaddisznókkal. Az első séta során a sziklánál csörtetést hallottam a bozótosból. Rögtön vaddisznókra gondoltam, de ugyanakkor elképzelhetetlennek is tartottam. Aki ismeri a területet az tudja, hogy lakott terület. Itt a házak közé nyúlik be egy kis erdőnyelv a környező hegyekből. Fényes nappal volt és ahogy említettem rengeteg ember jött-ment az ösvényen. Pedig vaddisznók voltak! Egy egész konda és az ösvénytől csak 30-40 méterre. 

A körülmények miatt manuális fókuszt kellett használnom, viszont az erős fényben szinte semmit sem láttam a gép keresőjében. Nem lett teljesen éles a fotó, de azért látszik, hogy bizony ott vannak...