Bivalyok és ürgék - Kápolnapuszta

A következő nap reggelén elég korán hagytuk el a szállást. Aznapra ugyanis két izgalmas és nagyobb lélegzetű program volt betervezve. Az első célpontunk a kápolnapusztai bivalyrezervátum volt.

Pálos malom - Zalamerenye

A bejáratnál már várt minket Katalin (az egyik tulajdonos), hogy a vezetésével megnézhessük a felújított malom belterét is. Még Zalakarosról hívtuk fel a megadott telefonszámon és előre leegyeztettük a látogatási időpontot. Belépve egy igazi csoda tárult a szemünk elé.

Ciklámen ösvény

Zalakaroson, kerékpározás közben figyeltünk fel egy útszéli hirdetőtáblára. Megálltunk, hogy alaposan szemügyre vehessük, hiszen egy közeli pálos malomra hívta fel az érdeklődők figyelmét. A több száz éves épület a szomszéd faluban, Zalamerenyén volt látható. Az Erdész kilátó megtekintése után rátértünk egy földútra, mely az erdőn keresztül vezetett a malomhoz. Eleinte nem is volt semmi probléma, kimondottam kellemes volt a hatalmas fák hűse alatt gyalogolni. Aztán megjelentek az első tócsák, a hét eleji nagy esőzés utolsó nyomai. Kerülgettük őket, de egyszerre csak egy megkerülhetetlen vízfelület állta az utunkat. Partfaltól-partfalig ért a sár. Valamivel előttünk gyalogolt egy másik házaspár, ők ekkor már túljutottak a váratlan erdei akadályon. Megérezhették a tanácstalanságunkat, mert a férj visszajött a mi oldalunkra és a náluk lévő Nordic walking botokra támaszkodva végül mi is sikeresen túljutottunk a sáros víztömegen. Valamivel odébb az ösvény menti domboldalon ismerős kis színfolt tűnt fel.