A bejáratnál már várt minket Katalin (az egyik tulajdonos), hogy a vezetésével megnézhessük a felújított malom belterét is. Még Zalakarosról hívtuk fel a megadott telefonszámon és előre leegyeztettük a látogatási időpontot. Belépve egy igazi csoda tárult a szemünk elé.
Katalin először röviden ismertette velünk a malom történetét. A fennmaradt írásos emlékek szerint a malmot 1450-ben alapították és az örvényesi Pálos Kolostorhoz tartozott. A rend feloszlása után a tulajdonjog átszállt a veszprémi káptalanra, aki 1804-től a Zsohár családnak adta bérbe.
A család 1960-ig őrölt benne, majd a malom a TSZ birtokába került. Ezt követően az épületegyüttes állaga folyamatosan romlott. Szerencsére Szabadics Attila és felesége Szabadicsné Madaras Katalin látott fantáziát a romos malomban és 2014 augusztusában el is kezdődtek a felújítási munkálatok. Az udvari bejáratnál van kinn egy tábla, ahol megtekinthetjük a kezdeti és a felújított állapotot is.
A felújítás során az 1903-as állapotot állították vissza. Ha hiszitek, ha nem ez a csodálatos és tökéletesen működő malomszerkezet teljes egészében erdélyi és hazai malombontásokból származó részelemekből lett újjáépítve. A munkálatok végeztével, 2015. augusztus 12-én nyitotta meg a kapuit az érdeklődők előtt.
A falak most is őrzik az ősök és a malom emlékeit. A régi családi- és épületfotók mellett, korabeli iratok másolatait is megcsodálhatjuk.
No, és az általam oly kedvelt részletek...
A malom bejárása során egyéb - egy másik régi mesterséghez tartozó - eszközökre is felfigyeltünk. Attila ugyanis egy "hobbi" pálinkafőzőt is üzemeltet.
A fal szinte roskadozott a sok éremtől, melyeket különböző versenyeken nyert egy-egy kiemelkedően jól sikerült szíverősítővel.
Az éremgyűjtemény mellett egy nagyon komoly pálinkagyűjtemény is gazdagította a malom csodálatos belterét.
A tulajdonosok igyekeznek több lábon állni. Katalin például különleges szappanokat is készít, a látogatás végén mi is vásároltunk néhányat ajándékba. Aztán megtudtuk, hogy nyáron szabadtéri koncerteket is rendeznek a malomudvaron. Szóval működik a dolog, újra él a malom! Végezetül még egy érdekesség a tulajdonosok "üzletpolitikájáról". A bejárás végén természetesen mi is rákérdeztünk a belépődíjra. NINCS! Van viszont egy becsületkassza (pontosabban egy becsületkosár), melybe mindenki annyit dob be a bejárás végeztével, amennyit akar.
A Pálos Malom tulajdonosainak a mottója:
"A malom magántulajdon és a tulajdonosok szívesen látják az érdeklődő
látogatókat. Belépődíj és nyitvatartási idő nincs. Ha nyitva az ajtó
gyere be, ha nincs, akkor egyeztess velünk időpontot és várunk."
Köszönöm a beszámolót, ha lesz.módunk megketessük.A fotókról lejön a szeretete.
VálaszTörlésÖrülök ha tetszett. Biztos vagyok benne, hogy személyesen is megérint majd Titeket a hely szépsége és a tulajdonosok szeretete.
TörlésÉrdekes a múltőrzők titka, hogy időt fáradtságot áldoznak a múltmentésre, de sokszor nagyon jó érzés látni az idők nyomait.
VálaszTörlésRendkívül nagyra becsülöm az ilyen emberek elhivatottságát és tenni akarását. Az elődeink emlékeit őriznünk és ápolnunk kell, hogy a következő generációk is megismerhessék azokat.
TörlésNéha sajnálom, hogy a saját molnár-őseimről csak papírra írt feljegyzések maradtak. Már a malom sincs meg, igaz nem tegnapi a Magyarországra telepedésük története.
VálaszTörlésHűha! Valóban ilyen felmenőid voltak? Megértem a sajnálatodat, csodálatos mesterség, fantasztikus emlékekkel. Mi Mohácson például a Szent Miklós malomban láttunk egy zsákkiállítást, szebbnél-szebb motívumokkal.
Törlés