Séta a Farkaserdőben

Ez a rövidke történet azzal kezdődött, hogy pár héttel ezelőtt elvittem a fényképezőgépemet időszakos tisztításra. Sokszor járok kinn a természetben, szélben, esőben, hidegben, melegben cserélgetem az objektíveket. Ezért időközönként szükséges a vázbelső portalanítása. Gondoltam a szerviz után elmegyek valahová és exponálok egy-két próbafotót. A vízpart szóba sem jöhetett, még élénken élt bennem az üstökösvadászat alatt tapasztalt szúnyogdömping. Ha nem vízpart akkor legyen egy erdő. Újpesten a közelünkben terül el a Farkaserdő és elég régen is jártam a fái között, így rá esett a választásom.

A fényképezőgép és a távcső mellé bekerült a hátizsákomba egy flakon OFF is. Mint utóbb kiderült - a legnagyobb szerencsémre. Alig indultam el a kis ösvényen, máris támadást indítottak ellenem a szúnyoghadak. Folyamatosan hadonásztam, csapkodtam és fújtam a riasztót. Sokáig elő sem vettem a fényképezőgépet csak a mobillal kattintottam párat.

Örömmel láttam, hogy milyen sok természetszerető ember jár ebben az erdőben. Meglehetősen sok madáretetőt, odút és méhecskehotelt láttam a fákon kifüggesztve.

Kezdtem már unni a csípéseket, ezért irányt váltottam. Egy szellősebb rész felé indultam tovább. A fénynek és a melegnek köszönhetően lassan elmaradtak a kis támadóim, végre tényleg az erdőre koncentrálhattam. Az egyik bokron egy kis rókalepkére lettem figyelmes. Nyitott szárnyain átsütött a selymes, délutáni napfény. Eljött a pillanat, elővettem a gépet. Sajnos szégyenlős lehetett a kinézett fotóalanyom, mert abban a pillanatban összezárta a szárnyait és nem is nyitotta már vissza őket.

Ekkor neszezésre lettem figyelmes a magasban. Csendben és türelmesen figyeltem, próbáltam megtalálni a zaj forrását. Aztán egyszer csak megláttam. Egy vörös mókus haladt módszeresen ágról-ágra, elég jól kiszámítható útiránnyal. Kinéztem egy fatörzset, homogén háttérrel, szépen megvilágítva és türelmesen vártam, hogy odaérjen. Viszont egyszerre csak a mókus helyett egy hölgy toppant be a képbe, ugató kutyával. A mókus pedig már ott sem volt. A hölgy pedig csak sétált tovább, majd később visszafordult:

- Akkor most elriasztottam a fotóalanyt?

- ?!? Hát igen... 

Csak ez a werkfotó készült róla, még kusza háttérrel. Ekkor állítottam be a gépet a várható fényviszonyokhoz. No, majd legközelebb!