A következő nap reggelén hihetetlen nyugalom fogadott a parton. Tükörsima vízfelszín és csodálatos fények. A csendet csak egy rikoltozó sirály hangja törte meg olykor-olykor.
Lassan vörösleni kezdett a horizont alja. Elképesztően szép volt és a tükröződésnek köszönhetően pár pillanatra olyan érzésem támadt, mintha a távolban az ég vörös ajkai egy csókot dobtak volna felém.
Pár perc múlva aztán megjelent a napkorong is. Az előző naphoz hasonlóan most is kerültem a direkt fényes fotózást. Ebben most a Kisfaludy, az első balatoni gőzhajó volt a segítségemre. mely ott ringatózott a kikötőben.
Egy új nap kezdődött. Készítettem még néhány fotót a part szobrairól, majd visszaindultam a szállásra.
A "Napfelkelte hattyúval" (az ötödik kép) nekem nagyon tetszik. Nem tudom miért érzek benne valami "misztikusságot"... A halászt meg a révészt se láttam még ilyen változatban....
VálaszTörlésA szobroknál próbáltam valami egyedi nézőpontot kitalálni. Kicsit küzdelmes volt mire sikerült ez a fotó. Hosszú percekig, félig guggoló állásban, arra várva, hogy a folyamatosan változó vízoszlopok nagyjából szimmetrikusak legyenek az exponálásnál és ne takarják ki a szobrokat :)
TörlésKöszönöm!
Hihetetlenül szép fotók!...
VálaszTörlésCsatlakozom az előttem szólókhoz. Csodálatos képek!
VálaszTörlésNagyon szép fotók, mindig is egyik kedvencem témákban a napfelkelte :o) Gratulálok Miklós!
VálaszTörlésA hajós!!!
VálaszTörlés