A vászolyi Szent Jakab forrásnál

A varázslatos balatoni napkelte megtekintése után ismét útra keltünk. Az aznapi első állomásunk Vászoly volt. A település egy bővizű kis völgyben található, melynek köszönhetően a csörgedező kis patakok és a rajtuk átívelő hidak nagyban hozzájárulnak a faluképhez.

Nem meglepő módon, elsősorban mi is egy vízzel kapcsolatos és nevezetes helyet szerettünk volna megtekinteni. Így az utunk először a falu határában található Forrás-tóhoz vezetett, melynek partján a délelőtti napfényben ott fehérlett a Szent Jakab forrás szépen kiépített forrásfője.

A forrás a falu védőszentjének, Szent Jakabnak nevét viseli.

A kút homlokfalán két kidomborodó kagylóminta hivatott jelezni, hogy itt vezet keresztül a magyarországi Szent Jakab zarándokút bencés kolostorokat összekötő szakasza is (Camino Benedictus).

A kora délelőtti érkezésünknek köszönhetően eleinte csak mi voltunk ott a forrás környékén, aztán többen lettünk. Voltak akik hozzánk hasonlóan csak megnézték a forrást és sétáltak egyet a tó körül, de voltak olyanok is akik flakonokkal érkeztek és teletöltötték azokat a forrás hűsítő vizével.

A tavon egy vízi színpad és hozzá a parton egy nézőtér lett kialakítva. Itt figyeltünk fel egy szépen faragott padra.

II. Endre király tiszteletére állították fel itt ezt a padot, aki állítólag személyesen járt itt és megáldotta a helyet és a forrás vizét.

Kicsit barangoltunk még a környező dombokon, majd visszasétáltunk a faluba.

Vászolyt egy 1082-ben íródott oklevél említi először, a neve pedig valószínűleg Vazul herceg nevéből származik. A lakosság főleg szőlőtermesztéssel foglalkozott valamint a patakokra épült malmokban dolgozott. A faluban tett sétánk során az egyik utcában halk kereplő hangra figyeltünk fel. Megkerestük a hang forrását, talán ezzel is az ősökre emlékezett az építtetője?

Megpihentünk még picit az emlékfa hűsében, mielőtt továbbindultunk...