2023.12.31.
Hacsak lehetséges az év utolsó napján megejtek még egy rövid fotósétát. Szürke, ködös reggelre ébredtünk és ebben az előrejelzés sem ígért változást. Az elmúlt napokban lehullott hó már csak elvétve, apró fehér foltokban bontotta meg a szürkeséget. Fotózáshoz nem túl szerencsés, de talán egy kis madarászáshoz! Pár napja havasi szürkebegyeket láttak a Róka-hegyen, így azt választottam célpontnak.
Átgyalogoltam az összekötő hídon, majd tovább Csillaghegyre aztán jött az Ürömi út kemény kaptatója. A bányaudvarba bevezető földút elején a jól ismert nagy kócsagos tábla figyelmezteti a látogatókat, hogy egy helyi védettségű területre lép be.
Bejártam a három bányaudvart, de egy pár széncinegén kívül más szárnyast nem láttam. De még madárcsicsergést sem nagyon!
Lentről, a városból már hallatszottak az első petárdadurranások és trombitahangok. Ilyen távolságból nem tűnt túl zavarónak, de lehet, hogy a madarak ezt másképpen gondolták. Így jobb híján néztem még egy darabig az egyik sziklafalon gyakorló mászókat és készítettem néhány fotót ehhez a poszthoz.
Kora délután indultam vissza, szerettem volna hazaérni még a korai sötétedés előtt. Így búcsúztam el 2023-tól.
Ha madarak nem is voltak, de ezek a sziklák csodásak - vagyis hát nekem nagyon tetszenek...még akkor is, ha nem igazán vállalkoznék a megmászásukra. Én mindig az gondolkodom, miképp keletkeztek és ez egy véget nem érő mese....
VálaszTörlés