2024.01.01.
Az új esztendő első napjára gyökeresen megváltozott az időjárás. Az erős szélnek és a napsütésnek köszönhetően nyoma sem maradt már az előző napi ködnek. Fogtam hát a hátizsákomat és elindultam. Gondoltam újra meglátogatok egy régi ismerőst.
Emlékeim szerint 2019-ben találtam ezt az odút a csillebérci erdő rejtekében. Évente egy-két alkalommal visszatérek ide, hogy láthassam ezt a szép macskabaglyot. Örömmel láttam, hogy jó kondícióban most is ott szundikált a bagolylakban. Csak pár fotó erejéig álltam itt meg. Nem akartam túlságosan megzavarni a napközbeni pihenésében, hiszen ilyenkor gyűjt energiát az éjszakai vadászathoz.
Innen a Budaörsi-kopárok irányába sétáltam tovább. Nagyon szeretem ezeket a hegyeket. A kopárságát, a sziklaformákat, a fényeket, egyszóval az egész miliőt.
Az erdőben szinte meg is feledkeztem az erős szélről. A fák jótékony takarásából kilépve azonban újra viharos széllökésekkel kellett megküzdenem. Vadul rángatta a fényképezőgépet a kezemben, de azért kitartóan próbáltam fotózni.
Meglepődve tapasztaltam, hogy eltűnt a farkashegyi vitorlázó-emlékmű második szárnya is a talapzatról. Legutóbb amikor itt jártam, még csak az egyik szárny hiányzott. Azt még a 2023 márciusi országos orkán rongálta meg. Remélem, hogy csak javításra vagy megerősítésre vitték el és hamarosan újra látható lesz itt a kopárokon.
Budatétényi víztorony
Lakihegyi adótorony, 314 méter magas
Van itt a hegyen egy titokzatos kő kereszt. Még soha nem ereszkedtem le hozzá a völgybe, de most megtettem. Fentről a megközelítése sem túl könnyű. Nem vezet hozzá ösvény a meredek hegyoldalon és a mély törésvonalak miatt csak nagy kerülővel lehet leereszkedni hozzá. Hogy ki állította fel, hogyan, mikor és miért? Nem tudom, eddig nem sikerült több információt találnom róla.
Alkonyati fényekben az M7-es forgalma.
Címkék: Budaörsi-kopárok, madárfotó
Jól bírod a túrákat, egymás utáni napokat is a hegyekben töltesz, és szilveszteri buli helyett a kőbányákat járod, majd újév napján megint elgyalogolsz a kedvenc baglyodhoz. :)
VálaszTörlésNagyon különös és valami szép kötődésed van a természethez, és jó, hogy ezt választottad, biztos tökéletesen kielégít.
A kopárokon ráadásul tág horizont fogad, bár elárulhatnád, mi a szépség neked a kopár hegyoldalakon, valahogy írd le nekem "képesen", hogy én is lássam :)
A Róka-hegyről elolvastam másutt egy leírást, mert nem ismertem, és kíváncsi lettem a bejegyzésed után rá. Ez olyan érdekes nekem, hogy a kőrengeteg is vonz valakit, mi lehet nyitja?
Korábban már bennem is felvetődött ez a kérdés. A bejegyzésben és a hozzászólásodban azonban ott is van a válasz. A kopár csúcsokon állva kitágul előttem a horizont, tucatnyi hegy és domb lágy hullámzásával. A kora délutáni, alkonyati ellenfények varázslatosan festik meg a völgyekben álló erdőfoltokat (pl. 4-5 fotó). Azt hiszem ősszel a színes fák látványa teszik teljessé ezt a délutáni fényjátékot. Jó itt üldögélni szélcsendesebb időben, nézni a magasban elhúzó élő és vasmadarakat vagy éppen beleképzelni valami képet vagy mozdulatot a környező sziklaformákba. Egyszóval pihentet és feltölt minden egyes itt eltöltött perc :)
TörlésKöszönöm szépen, most már könnyű azonosulni azzal , hogy milyen érzések vonzanak a tájra.
VálaszTörlésKorábban, amikor voltak a hegyekben túráim, inkább az erdős részeken esett meg, és nem volt tapasztalatom a kőrengetegben. Az erdőben ugyebár a sok madár lenyűgöző koncertet ad, de azért a néma macskabagoly is fenséges látvány a mellékelt
gondolataiddal együtt. :)