Találtam valamit...

... de mégis mit?
Volt még időm a délutáni vadlúd behúzás kezdetéig, így ebéd után sétálni indultam az erdőbe, ahol érdekes kettősséget láthattam. A szélek még most is őszi színekben pompáztak...

Szélvészgyors túra Dinnyésen

Egész héten csodás időjárással örvendeztetett meg minket az ősz. Kár, hogy ezt csak a munkahely ablakán kinézve élvezhettem. Szombatra már viharos széllel érkező, markánsabb hidegfrontot ígérték az időjósok. Korábban erre a napra egy dinnyési túrát terveztem be. Vágytam már egy jó kis gyaloglásra, így a kedvezőtlen kilátás sem szegte kedvemet. No, de kezdem az elején.

Állatkerti madárfotók

Az állatkerti látogatást megelőző napon, a honlapon már olvastam, hogy teljesen leeresztették a nagy tavat, tisztítás végett. Ennek ellenére először mégis odamentem. Szerettem volna látni ebben az állapotában is a hatalmas medret, illetve kíváncsi voltam, hogy mennyi madár maradt ott.

Novemberi nyár

A tegnap esti esőpermet után a ma reggel is felhősen és ködösen indult. Délutántól ugyan erőteljes javulást ígértek az időjósok, de szürkeséget látva nehéz volt elhinni. Dél körül aztán, mintegy varázsütésre tényleg megjelent a Nap, a sugarak ereje pedig percek alatt szétoszlatta a felhőtömeget. Egy óra körül végeztünk az ebéddel és ekkor már 23 fokot mutatott a hőmérőnk! Korán sötétedik, de ennek ellenére szerettem volna kihasználni ezt a remek időt egy jó kis kirándulásra. Így ismét csak a legközelebbi hegyek jöhettek számításba. Szerencsém volt tömegközlekedéssel. Még nem volt két óra amikor megérkeztem a Fenyőgyöngyéhez. Pedig négyszer kellett átszállnom!

Őszi üdvözlet a Cserehát kapujából

A falu szélen egy szépen faragott fatábla fogadja az erre vetődő turistákat: "Üdvözöljük Irotán, a Cserehát kapujában!" A zsákfalut északi irányban már csak egy kis földúton lehet elhagyni. Két oldalt szépen megművelt földek, aztán már csak erdők és a csereháti dombok. Ameddig a szem ellát...

Emlékezés

Ezekben a napokban mindenki az elhunyt szeretteire emlékezik.