Őrségi tájakon - Kercaszomor

Méreténél fogva kis országunkban nincsenek leküzdhetetlennek tűnő távolságok, de arányait tekintve azért itt is lehet nagyokat utazni. Azt javaslom, hogy most mi is ugorjunk egy nagyot. Az előző írásban szereplő északi országrészből egyenesen át délnyugati határhoz, az Őrségbe. Véleményem szerint hazánk egyik legszebb része. Egy hetet töltöttünk el egy varázslatos kis faluban, Kercaszomoron. Ottjártunkkor sajnos az időjárás nem fogadott minket túlságosan a kegyeibe, így a lehető legtartalmasabban próbáltuk meg kihasználni a kirándulás napsütötte perceit.

 

A szállásunk egy közel egy hektáros "telken - vagy ahogy errefelé nevezik - szeren" állt és mindez az Őrségi Nemzeti Park területén.

 

A fenti két fotó sem fogja át teljesen a telekrészt, de talán valamelyest érzékelteti, hogy milyen szép területen volt az épületegyüttes.. Az út túloldalán, éppen velünk szemben állt az első indexképen látható harangláb. Sokfelé jártunk már az országban, de nagyon ritkán tapasztalható ilyen szoros és közeli kapcsolat a falusi ember és a vadvilág között. Akik ismernek engem tudják, hogy milyen közel áll hozzám a természet és az állatok szeretete. Így talán eltudjátok képzelni mit éreztem, amikor rögtön első nap, kora délután megérkezvén a szomszéd szeren egy békésen legelésző őzre lettünk figyelmesek.

Az ott töltött napok alatt hozzánk is rendszeresen bejártak az őzek. A kertben fakopáncspár és zöld küllő lakott és néha még mókusok is virgonckodtak a lombok között. Egyik nap, késő délután éppen a kerti fák árnyjátékában gyönyörködtünk...

  

... amikor a mindent körülvevő csendben jól ismert neszezésre figyeltünk fel. Ismét volt egy kedves látogatónk. Óvatosan becserkészve sikerült egy-két fotót készítenem róla.