Egy kiállítás képei - Genesis

„A Genezisben a kamerámon keresztül a természet szólt hozzám. Megtiszteltetés volt hallgatni.” 

Sebastião Salgado

Régen és most - Ferdinánd híd

Az előző bejegyzésből egy régi Klösz fotót direkt kihagytam. Pedig talán ez az egyik legismertebb korabeli képe, jómagam is nagyon kedvelem. Ha választanom kellene öt fotót a fennmaradt 4000 Klösz képből ez biztosan köztük lenne. 

Irány Kurityán!

"Lehet egy kérdéssel több?" Valamikor a 70-es, 80-as években ezzel a címmel futott egy vetélkedőműsor a tévében, Egri János vezetésével. Ezt a főcímet meglovagolva most én is megkérdezem, hogy lehet egy kolostorrommal több?
Szuhakállóban voltunk és egy átpilledt nyári nap késő délutánján éppen arról beszélgettünk, hogy azért csak kellene valami értelmeset is csinálnunk. Ekkor jutott eszembe a kurityáni klastrom. Gyerekkoromban csak így neveztük, persze ma már tudom, hogy a pontos neve Keresztelő Szent János kolostor. Az az igazság, hogy nagyjából a bevezetőben említett műsor éveiben voltam utoljára a romoknál. Egy biciklitúra során fedeztük fel a környéket. Felvillanó emlékképeim voltak csupán. Sokat tekertünk. Úttalan-utakon. Patak vizét szántotta a kerék. Az erdő mélyén növényekkel sűrűn benőtt romos falak. A magyar Angkor.

Martonyi Pálos kolostor

Ugorjunk egy nagyot, egyenesen az ország északi részébe. Az új célpontunk a Martonyi Háromhegyi Pálos kolostorrom volt. Szalonnán kértünk egy kis útbaigazítást. Megtudtuk merre induljunk és azt is, hogy Martonyi falu előtt egy kis út kanyarodik fel a hegyre - azon kell elindulnunk. A pontos instrukció úgy szólt, hogy menjünk fel kocsival a tisztásig ahol egy kis földút kezdődik. Ott leparkolhatunk aztán irány az erdő. Megköszöntük a szíves útbaigazítást és elindultunk. Kiértünk Szalonnáról és hamarosan feltűntek Martonyi első házai. Bal oldalunkon a hegytetőn tűként meredt az ég felé a martonyi TV torony. A hegyre vezető aszfaltozott út is a helyén volt. Gyönyörű virágos domboldalon kanyargott az út egyre fel. Elértük az erdős hegyoldalt. Haladtunk tovább, láttunk ugyan egy-két földutat, de mi nem csábultunk el! Vártuk, hogy a tisztáshoz érjünk. Az út egyre meredekebb lett, olykor éles kanyarokkal. Nem lehetett lendületesen vezetni, mert nem tudhattam a következő kanyarban nem bukkan-e fel egy jármű szemből. Csak haladtunk rendületlenül a csúcs felé, olykor már egyes sebességi fokozatig kellett visszakapcsolnom, hogy ismét lendületet vegyünk. A tisztás meg sehol! Ez így ment hosszú perceken keresztül, bizony jól jött volna valamilyen négy kerék meghajtású terepjáró. Gondolom az erdészek azzal járják ezt a területet. Egyszerre csak megritkultak a fák és hirtelen vége lett az útnak. Felértünk a hegytetőre, előttünk magaslott egy kerítés. Kamerák, figyelmeztető táblák mindenhol. Ott álltunk a TV torony tövében ... de hol van akkor a tisztás? A nagy melegben kicsit hagytam pihenni a motort, majd a zsebkendőnyi területen jöhetett az Y forduló. Kijött belőle vagy egy tucatnyi. Elkezdtünk lefelé ereszkedni és most már négyen kerestük árgus szemekkel a tisztást. Nagyjából félúton felfigyeltünk egy nagyjából 2 m2-es zöld területre, ahonnan a bokrok között egy földút vezetett az erdőbe. Ez lenne talán a tisztás? Turistautat jelző táblát sehol sem láttunk. Behajtogattuk a kocsit a tisztásra és akár rögtön ki is rakhattuk volna a parkoló megtelt táblát. Jött a következő csata, mégpedig a böglyökkel. Hemzsegtek a környéken. Ahogy kinyitottuk a kocsi ajtaját, egyből támadtak. A lányok kiszálltak és beszaladtak a földútra, magamra vállaltam a mentesítési feladatot. Miután sikerült végre lezárni a kocsit én is elindultam a többiek után. Egy erdőgazdasági úton indultunk el. Hamarosan láttuk, hogy jó úton és jó irányban megyünk, ugyanis a fatörzseken végre feltűntek az első turistajelzések. Kellemes hűst nyújtó lombok alatt haladtunk, szerencsére a böglyök ide már nem követtek minket.

A salföldi kolostorromnál

A kocsival a temető mellett parkoltunk le és gyalogosan indultunk el felfedezni a kolostorromot. Nagy melegben, poros földúton haladtunk. Motorzúgást hallottunk, mögöttünk egy autó közeledett. Miután elhaladt mellettünk, várnunk kellett pár percet, hogy elüljön a felvert por. Pár perc múlva újabb autó, újabb porfelhő. Majd még egy és még egy. Hmm... milyen felkapott látványosság felé tarthattunk?

"Misztikus" Salföld

A következő kis település neve akár Tolkien A Gyűrűk Ura című híres regényében is szerepelhetne. Félreértés ne essék, nem lettünk Frodó társai a misztikus tündérmesében, csak folytattuk barangolásunkat a Káli-medencében. A kékkúti látogatás után érkeztünk ebbe a bájos kis faluba.