"Misztikus" Salföld

A következő kis település neve akár Tolkien A Gyűrűk Ura című híres regényében is szerepelhetne. Félreértés ne essék, nem lettünk Frodó társai a misztikus tündérmesében, csak folytattuk barangolásunkat a Káli-medencében. A kékkúti látogatás után érkeztünk ebbe a bájos kis faluba. 

Felhőknek nyoma sem volt a mélykék égi óceánon. Rekkenő hőségben, lassan gurultunk végig a Kossuth utcában. Végül a falu végén, a Szent Máté-templom mellett parkoltunk le egy árnyékos részen. A barokk templom 1769-ben épült, majd a XIX. században bővítették.

Átellenben egy érdekes hely várja a látogatókat.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatósága itt alakította ki a Salföldi Majort 1997-ben, ahol egy működő gazdaság életét és őshonos magyar háziállatfajtákat tekinthetnek meg az érdeklődők. Lovakat, mangalicákat, rackajuhokat, bivalyokat, szürke marhákat és számos őshonos kutyafajtát, hogy csak néhányat említsek. Aztán ott van még az állatsimogató, a lovasbemutató, valamint a fűszer- és gyógynövénykert és a mezőgazdasági gépkiállítás megtekintése. 

A falu népi építészeti emlékei szó szerint elbűvöltek. Gyönyörű,mintás homlokzatok, vakablakokban meghúzódó kis szent szobrok mindenfelé.

A hőség ellenére élveztük a sétát és szívtuk magunkba a vizuális élményt. És még mindig maradt látnivaló a környéken! Megnéztük a falu kis temetőjét.

Majd ismerős sziklaformák tűnnek fel az út két oldalán. Ez a Salföldi Kőtenger.

Kisebb méretűek és kiterjedésűek mint a szentbékkállai nagy testvérek, de a kialakulásuk hasonló volt. Lassan haladtunk a poros földúton, mely mellett egy tábla jelezte számunkra, hogy jó irányba haladunk.

De ez már a következő bejegyzés témája lesz. Tartsatok velem akkor is.