125 éves az Újpesti zsinagóga

Idén 125 éves az Újpesti zsinagóga, ebből az alkalomból én is készítettem egy rövid képsorozatot az épületről.
Az újpesti hitközség megalapítása még Károlyi István gróf nevéhez fűződik. Miután a közösség száma folyamatosan növekedett később úgy döntöttek, hogy a korábbi kis zsinagóga helyett egy nagyobb építésébe kezdenek. Az épület a bécsi Jakob Gartner tervei alapján, keleti romantikus stílusban 1886-ban készült el. A felszentelésére pedig szeptember 23-án került sor. A keleti tájolású épület falait vörös és sárga téglákból rakták ki, átlós raszterű mintadíszítéssel. Kétoldalt zömök hagymakupolás tornyok vannak, köztük helyezkedik el a timpanon és a nagy rózsaablak.  

 

Az épület frontoldala egy kis, egysávos utcára néz, ezért még nagylátóval is nehéz igazán ütős fotót készíteni róla. Sajnos az itt is lógó villanyvezetékek pedig csak tovább fokozzák a kihívás mértékét. A nagy rózsaablak alatt egy bibliai idézet látható Ézsaiás próféta könyvéből magyar és héber nyelven.

A keleti oldalt egy míves kovácsoltvas kerítés határolja el az utcától.

Az idei ősz próbál minket kárpótolni a rossz nyári időjárás miatt. A Nap most is ontotta sugarait, a mélykék ég pedig gyönyörű hátteret adott a hagymakupolának.

A déli oldalon kőfal áll, rajta domborművekkel, amelyek a II. világháborúban elhurcolt zsidókra emlékeztetik az éppen arra járókat.

Ha nyitva találjuk a kaput, akkor körbejárhatjuk az épületet. Megcsodálhatjuk a hátsó (nyugati) rózsaablakot. Látható, hogy a természet már itt is megvetette a lábát.

Megfoghatjuk a formás, kovácsoltvas kilincseket.

Aztán meglátjuk az imént említett kőfal belső, udvar felőli oldalát. És ekkor megáll az ember... A II. világháború előtt Újpesten a legjelentősebb külterületi zsidó közösség élt. Őket sem kerülte el a háború borzalma. Felsorolt nevek ezreivel emlékeznek rájuk az utódok.

Kis tálakban kavicsok vannak kihelyezve, amit aztán a hozzátartozók az elhunyt neve alatt lerakhatnak. Ez egy érdekes szokás ebben a vallásban ami természetesen a múltból ered. Ha valaki nem ismerné, röviden leírom. A hajdani zsidóság Izrael sivatagi részén élt. Halálozás esetén nehéz lett volna a köves talajban, megfelelően mély gödröt ásni, ezért a holttest köré nagy kőhalmokat emeltek. Így védték meg a vadállatoktól. Ha később kilátogattak a sírhoz mindig újabb és újabb kövekkel erősítették meg azt. Nos, ezt az ősi szokást viszik tovább még napjainkban is, természetesen csak jelkép formájában.