Szeptember 18-án, vasárnap egyedül voltam éppen itthon. A lányok a városban intéztek valamit. Tettem-vettem, kimentem az erkélyre és egyszer csak meghallottam az orgona hangját a közelben álló zsinagógából. Nagyon szeretem a templomi orgonákat, ha fel kellene sorolnom három - a számomra legkedveltebb - hangszert, akkor az orgona biztosan szerepelne a felsorolásban. Elgondolkodtam. Több mint húsz éve itt lakunk, de még soha nem láttam belülről. Egyáltalán, még egyetlen zsinagógában sem voltam soha. Az Újpesti zsinagógát évente háromszor nyitják csak ki szertartásokra, de akkor ugye nem megy oda az ember. Vajon milyen lehet, hogyan lehetne megtekinteni? Aztán ennyiben maradtam magammal. Hazaérkeztek a feleségemék és megemlítettem, hogy biztos lesz megint valamilyen szertartás, mert ismét hallottam az orgona hangját. Mondták, hogy amikor jöttek haza akkor látták, hogy néhány ember ment be a kapun (és volt akinél fényképezőgép is volt). Hoppá...csak nem? Gyorsan magamra kaptam egy templomlátogatáshoz megfelelő ruhát, fogtam a fotóshátizsákot és már indultam is felfedezőútra. A kerítés előtt két fotóskolléga bőszen kattogtatta a masinákat, képeket készítettek az épületről. A kapu nyitva volt, beléptem. A zsinagóga is nyitva volt, megálltam az ajtóban. Egy kedves úriember betessékelt. Ekkor tudtam meg, hogy most 125 éves az Újpesti zsinagóga és ebből az alkalomból aznap megnyitották kapuit az érdeklődők előtt. Pár mondatban az úr elmondta nekem az épület történetét - ennek egy részét már leírtam az előző posztban - néhány további érdekességet pedig itt fogok még leírni. Lássuk először a teljes belsőt.
 |
Az egyszerű díszítésű frigyszekrény feletti ívmezőben láthatók a törvénytáblák. A tóraszekrény körüli padok Hajós Alfréd tervei alapján készültek. Mi is az a tóra? Mózesi könyvek, a Biblia ótestamentumi részének az első öt kötete, amelyek a zsidóság legrégebbi írásos emlékeit őrzik. A következő fotókkal a templom apró részleteit szeretném bemutatni.
Megtudtam azt is, hogy a templomban a szertartás alatt elkülönítve ülnek a hölgyek és az urak. Az oltár két oldalán van egy-egy lépcső, amelyen feljuthatunk a karzatra. Az itt álló padok oldalába a mesterek anno belefaragták a Dávid-csillagot.
Ez a csillag a zsidó vallású emberek szimbóluma, amely nevét Dávid zsidó királyról kapta. A karzatról közelebbről is láthatjuk a díszes oszlopfejeket.
Innen tekinthetjük meg a poszt elején már megemlített orgonát is. Az eredeti hangszer sajnos 1944-ben megsemmisült, ezért a jelenlegi orgonát a kecskeméti zsinagógából hozták át.
Végül megnéztem a hátsó rózsaablakot, amelyen még éppen besütött a lassan nyugovóra térő Nap.
Nem is gondoltam, hogy a délelőtti kívánságom ilyen gyorsan teljesülni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése