Miután megnéztük a templomot, sétáljunk vissza a faluba. Utunk először kertek tövében vezet, majd át az Irotát kettészelő kis patak hídján.
Munkalehetőség híján sok fiatal hagyja el a települést és városokban próbálnak boldogulni. Néhány vállalkozó kedvű marad és az idősekkel karöltve próbálják életben tartani a falut és a hagyományokat. Vegyes a falukép, de én nagyon kedvelem ezt a miliőt.
Minden évszakban más és más arcát mutatja felénk Irota. Engem leginkább az őszi színekbe burkolózott falu érint meg. E posztban kiválasztottam néhány, számomra kedves falusi pillanatképet, melyek különböző időszakokban készültek.
Az itt élő emberek a szó legszorosabb értelmében együtt élnek a természettel, a falut körbevevő erdővel. A legtöbb kert vége már az erdőbe torkollik. Időközönként tiszteletüket teszik az erdő lakói is. Bekukkantanak az őzek és alkalomadtán a kis ragadozók is - a tyúkól lakóinak legnagyobb bánatára. Sajnos ez az élet ezzel is együtt jár.
Mielőtt kiérünk a határba egy meglehetősen rossz állapotban lévő épület tűnik fel a földút baloldalán. Egy mangalica telep. Hihetetlen méretű állatokat láthatunk kint az elkerített szabad területen, ha szerencsés pillanatban járunk arrafelé.
A következő posztban nem állunk meg. Megyünk tovább ki a határba, hiszen vár minket a Cserehát.
Leírásoddal és hangulatos képeiddel már csaknem teljes a kép a kis faluról. Érdemes meglátogatni!
VálaszTörlésMa nagyon jó impresszionista fotókat hoztál. Főleg az őszi képek nagyon csábítóak egy őszi kirándulásra, de még olyan távol van.
VálaszTörlésNagyon klassz képek! Köszi a hangulatot! :)
VálaszTörlés