A falu kápolnája

Az Irotáról szóló sorozat utolsó bejegyzésében szeretném még megmutatni a falu kis kápolnáját. A főutcán könnyen megtaláljuk, hiszen a homlokzat, a Mária szobor és az előtte álló kőkereszt már messziről irányt mutat.

Úgy vélem, a kápolna míves görög rézkeresztje egy külön, közeli fotót érdemel. Ugye milyen szép és különleges? Régi mesterek keze munkáját dicséri, manapság már nem sűrűn láthatunk ilyen gyönyörű kereszteket.

Sajnos jellemző a hasonló kis magyar falukra, hogy elnéptelenednek, a fiatalok elvándorolnak. Irota lakossága is már 100 fő alá csökkent, javarészt már csak idősek lakják. A korábban bemutatott templom egy magas dombtetőn áll. A hétköznapi istentiszteleteket ebben a kis kápolnában tartják, hogy az idősek is könnyebben megközelíthessék és részt vegyenek a miséken. Sajnos korábban nem sikerült még megnéznünk a belsőt, de a legutóbbi látogatásunk alkalmával - egy kis előszervezés eredményeképpen - rövid időre megkaptuk a kulcsokat és bekukkanthattunk a kápolnába.

Egy nagyon pici helyiségbe léptünk be. A padok, a kevés fény valamint a kis távolságok miatt még a nagylátószögű objektívvel is nehézkes volt a fotózás.

Régi olajfestmények díszítik a falakat és az oltárt. Véleményem szerint a fotón látható, a helyiek által csak "Rózsafüzér-képnek" nevezett festmény a legszebb. Sajnos azt nem sikerült megtudnom, hogy ki és mikor festette és jelölést vagy szignót sem láttam rajta.

Annyira kevés a rendelkezésre álló hely, hogy a papi palást, a kiegészítő ruházat és eszközök is az oltár mellett voltak felakasztva, lerakva.

Ezzel a bejegyzéssel most elbúcsúzunk Irotától, hogy pár nap múlva már másfelé barangoljunk az országban. Tartsatok velem akkor is!