Felsőrákosi-rétek

Ismét rá kellett döbbennem, hogy hogy rohan az idő. Január eleje óta nem voltam sem kirándulni, sem fotózni. Hol a rossz idő, hol munka vagy egyéb elfoglaltság miatt. A napokban kaptam egy MME hírlevelet, melyben ismét terepprogramra invitálták az érdeklődőket. Az időjárás előrejelzés jó időt mutatott, így úgy döntöttem. hogy megyek. Szombat reggel volt a találkozó és a túra célpontja a Felsőrákosi-rétek voltak.

  

A terület történetét Bajor Zoltán túravezetőtől illetve a kihelyezett információs tábláról ismerhettük meg. "Felsőrákos Budapest pesti oldalának középső részén található. E táj arculatának elsődleges meghatározó eleme maga a Rákos-patak volt. A kis vízfolyás betonmederbe terelése előtt hatalmas kiterjedésű vizes élőhelyeket - mocsarakat, lápokat, tavakat - hozott létre. Tavaszi és nyár eleji áradások idején képes volt több kilométerre is kiönteni medréből. A Fertőrákosi-rétek egyedülállóan gazdag vizes élőhely együttesét a XIX. században kezdte el gyökeresen átalakítani az ember. A hatalmas mocsarak lecsapolása emberfeletti munkának bizonyult, de hosszú évtizedek alatt fokozatosan egyre több területet hódítottak el a víztől. A vidék sorsát az 1930-as évekre befejeződött mederbetonozás pecsételte meg, mellyel ugyan megszűntek az áradások a környéken, de egyben a természet régmúlt időkben oly jellemző fajgazdagsága is nagyrészt eltűnt."

"Napjainkra már csak a X. és a XVII. kerületek néhány pontján maradt fenn egy-két hírmondója a hajdani hatalmas lápos-mocsaras nyílt területeknek, ezekből talán a legtöbbet a Felsőrákosi-rétek tudták megőrizni."

Ezek a mocsaras-lápos részek ex-lege - vagyis törvény erejénél fogva védett területek voltak. 2014. januárjától újabb részek kaptak helyi védettséget, így összességében már közel 200 hektáros a természetvédelmi terület. Budapest területén jelenleg ez a második legnagyobb, összefüggő védett élőhely.

Az önkormányzat már eddig is hatalmas mentesítő munkát végzett a területen, hiszen korábban itt voltak a főváros legnagyobb illegális kábel- és gumiégető helyei. A szakemberek 60-70 centiméter vastag mérgező égéstermék réteget lokalizáltak a terület felmérése során, mely az évek során mélyen bemosódott a talajrétegbe is. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a nádas megszűrte a mérgezett talajvizet, így a lápos rész vízminősége nem károsodott.

5-6 méter mélyen szedték fel a mérgezett talajt, így összességében több mint 100 köbméter veszélyes hulladéknak számító földet szállítottak el innen. A friss táptalajjal visszatöltött területet remélhetőleg hamarosan visszafoglalja a természet. A közeljövőben egy 12 oktatótáblás tanösvény kialakítása is szerepel a tervekben.
Egy érdekes dolgot is találtak a helyszínen a szakemberek. Nagyjából 100 szabályos vízzel telt gödröt, melyek eredetéről nem volt információ.

Nyomozásba kezdtek és több mint száz évet kellett visszamenni az időben, hogy magyarázatot találjanak a gödrökre. Végül kiderítették, hogy régen pióca tenyészhelyként funkcionált ez a terület. Mint ismeretes az akkori orvoslás használta gyógyításra ezeket a kis állatokat. A tudomány fejlődésével aztán feledésbe merült ez a hely is, alig egy-kettő maradt meg ilyen állapotban az egész országban. Piócák most már nincsenek viszont birtokba vették a kétéltűek és a hüllők, hiszen igazán ideális hely a szaporodásukhoz.

  

A következő posztban még írok néhány sort az MME programról is. Nézzetek be akkor is.