A meghirdetett programra a kora reggeli hideg ellenére is szép számú csoport gyűlt össze. Éjjel kemény fagyok lehettek errefelé, az útszéli pocsolyákon vastag jégréteg feszült. Néhány gyerek megpróbálta megtörni kővel és ágakkal, de nem jártak sikerrel. Nem sokkal 9 óra után Zoli kiadta az indulási parancsot, elindultunk a célterületre. Az MME szakemberei már jóval korábban elkezdtek itt dolgozni. Mire mi megérkeztünk a befogó hálók már álltak és az első madarak is belerepültek. Türelmesen várták, hogy a szakértő kezek kiszabadítsák őket.
A madárgyűrűzés folyamatáról és céljáról korábban már írtam pár sort (lásd címkék). Megtudtam viszont néhány új dolgot, melyet most szeretnék megosztani az olvasóimmal is. A madárgyűrűzés első alkalmazása Hans Christian Mortensen dán tanár és ornitológus nevéhez fűződik, aki 1899-ben seregélyeken alkalmazta a gyűrűzést megfigyeléseihez.
A kistestű madarak esetében ma is ezt a technikát használják, a nagytestűek esetében viszont műholdas jeladókat vagy geolokátorokat is kaphatnak a szárnyasok, melyekkel figyelhetik a mozgásukat, vonulásukat. A lokátorok 100-200 kilométeres, míg a jeladók akár pár méteres pontossággal is képesek megmutatni a madár aktuális pozícióját.
Érdekes statisztikai adat, hogy 100.000 meggyűrűzött madárból alig 1-2%-ot tesz ki az ismét hálóban landoló példányok száma.
Szintén a gyűrűzésnek köszönhető egy érdekes megfigyelés. Egy fészekaljba tartozó fiatal molnárfecske példányokat jelöltek meg. Úgy vélték a tudósok, hogy a korábban összezárt fiatal példányok a vonulás során is összetartanak majd. A gyűrűs azonosítók alapján azonban szétszórtan, Afrika különböző országaiban azonosították újból ezeket a példányokat.
A gyűrűzés során most kicsit szegényes volt a felhozatal. A rengeteg széncinege mellett csak kékcinegék, csuszkák és a képen látható ökörszem rezgette meg a háló vékony szálait. A gyűrűzés végén Zsombor kapott egy érdekes hívást, miszerint hóbaglyot láttak Baranyában!
A programhoz tartozott még egy madármegfigyeléssel egybekötött körtúra is. Az egyre melegedő időben az addig fagyott földutak kezdtek kiolvadni, de a sár sem vette el a kedvünket. Sajnos a madármozgás itt is szegényes volt. Csak különböző rigófajtákat, meggyvágót, egy párban köröző ölyvpárt és egy áthúzó szürke gémet figyelhettünk meg távcsövekkel. A séta során érintettük Mátyásföldi repülőteret ahol néhányan modelleket reptettek illetve sikló ernyőztek. Vélhetőleg ez a mozgás és hang lehetett az oka a visszafogott madármozgásnak. A kiszáradt füves kifutópályán azért sikerült egy búbos pacsirtát becserkésznem.
Ha már megemlítettem a repülőteret akkor hadd zárjam vele ezt a posztot. A hajdan szebb napokat látott repülőtér a belföldi repülés mellett egy rövid ideig nemzetközi forgalmat is bonyolított. Majd katonai repülőtérként is üzemelt és innen indult végzetes útjára 1932-ben Endresz György, a magyar óceánrepülő. A "Justice of Hungay" névre keresztelt Lockheed gépével a római repülőtéren szenvedett katasztrófát. Egy másik szomorú esemény is a repülőtérhez kötődik. Innen szállt fel 1956-ban a Nagy Imrét szállító szovjet repülőgép.
A képen látható víztorony közvetlenül a repülőtér szomszédságában áll. Az egyik társunktól hallott információ alapján egy időben ez a torony adott otthont a repülőtér légi irányításának is.
a good ringing session. i like the skylark!
VálaszTörlés