Káli-medence. A szívem egyik csücske. Bár ha így nézzük akkor egy kardiológus minden bizonnyal rosszul lenne a szívem látványtól. Hiszen a Zemplénnek, az Őrségnek, a Hortobágynak (és még sorolhatnám) is jut egy-egy ilyen csücsök. Csoda, hogy egy ilyen szögletes szerkezet képes működni. No, de a viccet félretéve látogassuk meg ismét ezt a gyönyörű vidéket. Egy dombok között meghúzódó kis falu a célpontunk. Zánka felől érkeztünk és GPS nélkül sem lehet eltéveszteni azt a kereszteződést ahol le kell térnünk Szentbékkálla irányába.
A látogatókat jó magyar szokás szerint egy üdvözlő felirat fogadja.
A szállásunk. Csendes kis falusi porta, mely az igényeinknek maximálisan megfelelt.
Ha szabadságon vagyok vagy túrázom igyekszem szinte nullára csökkenteni a kapcsolatomat a rohanó világgal. Nem nézek TV-t, nem olvasok híreket, nem használok internetet. Ellenben a lehető legtöbb időt töltöm a természetben, figyelem a rezdüléseit, csodálom a sokszínűségét. A falu ebből a szempontból is jól teljesített. Hála a minimális fényszennyezésnek és a remek időjárásnak az esténként látható csillagmennyiség hihetetlen élményt nyújtott. Én bizony minden éjjel kifeküdtem néhány órára az udvari nyugágyra és a tücsökhadak ciripelésének kísérete mellett csodáltam az égi fényfűzért.
A térségben látható régi házak homlokzataitól teljesen odavoltunk, nagyon tetszettek.
Nagyon tetszett, hogy szinte minden faluban van egy fedett kis pihenő, beálló ahol megpihenhet a vándor vagy menedékre lel egy rövid nyári zápor esetén.
Itt olvastam egy rövid leírást a falu történetéről:
"A falu határa a rómaiak idején is lakott volt, amit a Körtvélyesi és az Örvényesi dűlőkben talált sírkövek és szarkofágok bizonyítanak. Az 1273-ban először említett település a hagyományok és a névetimológia szerint (Szent Benedek kállója, azaz malma) a bencés rend birtokaihoz tartozott. Erre a kötődésre utal Jeges Ernő festőművész freskója a katolikus templomban, melyen a szerzetesek szőlőtermesztésre tanítják a honfoglaló Kál Horkát és nemzetségét. A határban elpusztult falu emlékét őrzi a Töttöskál dűlőnév, ahol a középkori templom maradványai még mindig állnak. A középkorban a legfőbb birtokosa a veszprémi püspökség volt, de lakták más birtokos családok (Acsády, Csoron, Ecseri, Körmendi, Esterházy) és kuriális nemesek is. veszprémi püspöknek a XVI. század közepén palotája volt a Velétei-völgyben, melynek romjai ma is láthatók. A török először 1548-ban, majd később többször is felégette. A XVIII. század végén több nemesi család is lakja. Megélhetésének elsőrendű forrása a középkor óta a híresen jó bort termő, nagy kiterjedésű szőlőterület volt és maradt a mai napig. Emellett az állattenyésztés játszott még fontos szerepet. A jobbágyfelszabadítás időszakában a földek a veszprémi püspökség és az Esterházy család birtokában voltak. Szőlője a század végén a filoxéra vész következtében szinte teljesen kipusztult, melyet aztán oltványokkal pótoltak.
A település legnagyobb népességét 1910-ben érte el, ekkor 800 fő lakta, azt követően a lakosság száma folyamatosan csökkent. Az 1959-es erőszakos tsz-szervezés, valamint az 1973-as, helyi iskolákat és tanácsokat megszüntető intézkedés a lakosság rohamos csökkenését eredményezte. Szentbékkálla a 80-as, 90-es években a falusi turizmus egyik helyi centrumává vált, fogadói, panziói, vendégváró házai, azok jó konyhái és borai sok vendéget itt marasztalnak ebben az egyre szépülő, csodálatos fekvésű és nagy múltú Káli-medencei községben. A nemzeti park több kiemelkedő természeti értéke található a falu közelében: a szentbékkállai kőtenger, a Sátorma-hegy érdekes erdei és a Fekete-hegy számos látnivalója, az Eötvös kilátóval, a Keleményesi-kővel és az Ördöggátja bazaltszikláival, valamint a bocskorkúti árok rétes kőszikláival. A község gazdag népi hagyományaiból a rozmaringos asszonyokat és az asszony farsang szokását érdemes kiemelni."
"A falu határa a rómaiak idején is lakott volt, amit a Körtvélyesi és az Örvényesi dűlőkben talált sírkövek és szarkofágok bizonyítanak. Az 1273-ban először említett település a hagyományok és a névetimológia szerint (Szent Benedek kállója, azaz malma) a bencés rend birtokaihoz tartozott. Erre a kötődésre utal Jeges Ernő festőművész freskója a katolikus templomban, melyen a szerzetesek szőlőtermesztésre tanítják a honfoglaló Kál Horkát és nemzetségét. A határban elpusztult falu emlékét őrzi a Töttöskál dűlőnév, ahol a középkori templom maradványai még mindig állnak. A középkorban a legfőbb birtokosa a veszprémi püspökség volt, de lakták más birtokos családok (Acsády, Csoron, Ecseri, Körmendi, Esterházy) és kuriális nemesek is. veszprémi püspöknek a XVI. század közepén palotája volt a Velétei-völgyben, melynek romjai ma is láthatók. A török először 1548-ban, majd később többször is felégette. A XVIII. század végén több nemesi család is lakja. Megélhetésének elsőrendű forrása a középkor óta a híresen jó bort termő, nagy kiterjedésű szőlőterület volt és maradt a mai napig. Emellett az állattenyésztés játszott még fontos szerepet. A jobbágyfelszabadítás időszakában a földek a veszprémi püspökség és az Esterházy család birtokában voltak. Szőlője a század végén a filoxéra vész következtében szinte teljesen kipusztult, melyet aztán oltványokkal pótoltak.
A település legnagyobb népességét 1910-ben érte el, ekkor 800 fő lakta, azt követően a lakosság száma folyamatosan csökkent. Az 1959-es erőszakos tsz-szervezés, valamint az 1973-as, helyi iskolákat és tanácsokat megszüntető intézkedés a lakosság rohamos csökkenését eredményezte. Szentbékkálla a 80-as, 90-es években a falusi turizmus egyik helyi centrumává vált, fogadói, panziói, vendégváró házai, azok jó konyhái és borai sok vendéget itt marasztalnak ebben az egyre szépülő, csodálatos fekvésű és nagy múltú Káli-medencei községben. A nemzeti park több kiemelkedő természeti értéke található a falu közelében: a szentbékkállai kőtenger, a Sátorma-hegy érdekes erdei és a Fekete-hegy számos látnivalója, az Eötvös kilátóval, a Keleményesi-kővel és az Ördöggátja bazaltszikláival, valamint a bocskorkúti árok rétes kőszikláival. A község gazdag népi hagyományaiból a rozmaringos asszonyokat és az asszony farsang szokását érdemes kiemelni."
A Balaton-felvidék neve szorosan összeforrt a szőlészettel, borászattal, pincészettel. A domboldalakon végeláthatatlan sorokban kígyóznak a szőlősorok, de ez már egy következő bejegyzés témája lesz.
Két éve mi is eltöltöttünk ott néhány napot, mindjárt a falu elején. Máig is emlegetjük, annyira klassz volt!
VálaszTörlésKíváncsian várom a következő posztot!
Nem csodálom, mi is imádtuk :) Annyira élhető kis falunak tűnik pazar környezetben. Már fel is töltöttem a következő posztot és lesz még :)
TörlésIt looks like paradise. If a little contrived but as long as people are still working the land it must be good.
VálaszTörlésYes, indeed. This is the good word. Thanks Adrian!
Törlésahhh, beautiful, a restful place
VálaszTörlésExactly :) Thanks a lot!
TörlésMár mások blogjában is láttam ezeket a különösen szép homlokzatú házakat. Gyönyörű! A többi fotó és a kedves írásod róla csak megerősít benne, hogy ide hamarosan el kell látogatnunk.
VálaszTörlésHanonló "íze" van, mint az én legutóbbi bejegyzésemnek a bajor faluról. Szeretem-falvak, ahol pontosan úgy lehet megélni, meglátni dolgokat, ahogy tetted.
Ja, és elhiszem, hogy olyan "csücskös" a szíved... :-D vannak még páran, akiknek hasonló. :-)
Az egyik szomszédos falu különösen gazdag ilyen homlokzatokban. Sok fotót csináltam ott is, de most még ne szaladjunk ennyire előre :) Maximálisan csak ajánlani tudom ezt a kis falut és az egész Káli-medencét!!!
Törlésoh, that last photo is just awesome! what a nice place to get away from things!
VálaszTörlésYeah, I fully agree with you. Adrian has already found the good word. It's a paradise :)
TörlésMany thanks!
Curiosa la aquitectura del pueblo, llena de encanto
VálaszTörlésAbrazos
Yeah, simply beautiful. Thanks so much Javier!
Törlés