Élet az odúkban - Alcsút

Odúellenőrzés az Alcsúti Arborétumban. A következő bejegyzésben több madárfészekbe is bekukkantunk. Néhány fotón nagyon fiatal, még tollazat nélküli madárfiókákat mutatok meg. Ha esetleg valakit ez zavar, akkor kérem ne nyissa meg ezt a bejegyzést!

Május 1-én, többszöri időpont módosítás után végre ismét összeállt a csapat és elindultunk Alcsútra, az ott kihelyezett 78 darab odú ellenőrzésére. Korán indultunk, hiszen nagy, több mint 40 hektáros területet kellett keresztül-kasul bejárnunk. Ilyenkor aratja le a gazda a munkája gyümölcsét. Részünkről ez annyit jelent, hogy ilyenkor nézzük meg, hogy hány odút foglaltak el a kis szárnyasok a tavaly őszi odútakarítást, javítást követően. Én most csak az "aratáson" vettem rész, ősszel sajnos nem tudtam csatlakozni egyéb elfoglaltság miatt. J. Imre hozott magával két odút, az egyiket pótlási szándékkal. Több mint másfél éve ugyanis egy vihar következtében az egyik fa (a rajta lévő odúval együtt) a Boglári-vízfolyásba dőlt. A kert gondozói aztán a megmaradt törzscsonkot is kivágták, de a helye még most is jól látszott. Imre nagyon szívén viseli az összes odú sorsát és nagyon szomorú volt az elveszett darab miatt. Jött is az ötlet, hogy próbáljuk meg talán kihorgászni. Jó néhány perces pásztázó tapogatózás után egyszerre csak kemény dolgon koppant a bot vége. Nagy szerencsénk volt, mert kő helyett végül az odút találtuk meg a mély iszapban. Egy alapos takarítás után fel is akasztottuk az egyik közeli fára. Jövőre remélhetőleg már ismét lesznek kis lakói. Aztán szépen haladtunk odúról-odúra. Minden bekerült a nyilvántartásba. Odúazonosító, madárfaj, tojás vagy madárfiókák száma (ahol megállapítható volt). Az első odúk egyike apró, örvös légykapó tojásokat rejtett, szám szerint hatot. A fajra jellemző fészek száraz fűszálakból készül.

  

Az odúk többségét széncinegék foglalták el. A fajra jellemző fészek moha alapból, valamint szőrszálakból készül. Volt amelyikben még csak tojásokat találtunk.

Volt amelyikben 2-3 napos fiókákat.

És volt amelyik már tollas fiókákat rejtett.

Az odúk tetejét mindig lassan és rendkívül óvatosan nyitottuk fel. Volt amikor a tojó ki sem repült, csak kíváncsian felnézett a fészekből. Ilyenkor természetesen azonnal visszazártuk a tetőt és visszahelyeztük a helyére az odút.

Az egyik bokorban, meglehetősen magasan B. Zoli egy fekete rigó fészekre figyelt fel. Szerencsére a szülők éppen nem voltak a közelben, így gyorsan, csak úgy vaktában, magasra tartott géppel befotóztunk a fészekbe. Öt darab tojást rejtett a fészekalj.

   

A második leggyakoribb faj a csuszka volt. Több odút le sem kellett venni, mert ez az ügyes kismadár sárral odatapasztja a fához, hogy ne mozogjon a szélben. Persze volt ahol ez elmaradt, gondolom elég stabilan lógott az odú. Levétel után láttuk csak, hogy egy-egy csuszka család vette azt birtokba. Itt is voltak kicsik és nagyok. A fajra jellemző fészek fakérgekből, háncsból és fatörmelékből készül.

  

A csuszka korábban költ mint a széncinegék, az ebből adódó méretbeli különbség jól látszódik a fotókon. A kert szépséges növényeivel most nem nagyon volt időnk foglalkozni, de ezt a bíboros kosbort azért megörökítettem.

Elértünk a mesterséges fakusz fészkekhez. Üres, üres, üres... A fajra jellemző fészek egyik jellemzője, hogy pici ágdarabok lógnak ki a fatörzs és a ráerősített "V" alakú profil rései között. Az egyiknél Imre izgatottan jelezte, hogy vannak kilógó ágacskák. Madármozgást nem láttunk, ezért bevilágítottunk a odúbejáraton, de úgy sem láttunk semmit. Szerettük volna megtudni, hogy lakott-e az odú, ezért végül felnyitottuk a tetőt.

És igen!!! Amennyire megtudtuk számolni, öt rövidkarmú fakuszfióka lapult az odúban. Ekkor érkezett vissza a szomszéd fára az egyik szülő, majd a másik is. Gyorsan visszazártuk a tetőt és a bokrok mögé visszahúzódtunk. Hatalmas élmény volt megfigyelni a madárpárt, 3-4 méter távolságból. Bántam is, hogy nem hoztam magammal a nagy gépet. Régen szeretnék már fakuszt fotózni, de ezen a napon a munka volt az első.
Az egyik bokor alatt egy elhagyott kis műremekre lettünk figyelmesek. Egy énekesrigó fészek. Egészen hihetetlen, hogy hogyan tud egy kismadár csőrrel ilyen tökéletesen szabályos félgömb alakot alkotni sárból.

A nagy faodúkban ismét száraz fűszálakból készült fészkekre bukkantunk. De ezek jóval nagyobbak voltak mint a korábban már bemutatott örvös légykapó fészek. A fiatal fiókák is elég termetesek voltak, ugyanis seregélycsaládok bérelték ki ezeket az odúkat.

Idén azért voltak nagy hiányzások. A korábban barátcinegék által használt odúkat egymás után nyitottuk ki és üresek voltak. Végül egyet csak sikerült találnunk. Rendkívül szerencsések voltunk, mert a fiókák közvetlenül kirepülés előtt álltak, talán másnap már meg is kezdték az önálló életüket.

A másik nagy hiányzó faj a kékcinege. Volt ugyan több "gyanús" megvizsgált fészekalj is, de ilyen esetekben az egyikünk mindig hátramaradt és megvárta a visszatérő szülőt. Végül minden esetben széncinege repült vissza az odúba. A nap végén már csak három odú maradt hátra ellenőrzésre kis ligetes területen. Az egyikben végre meglett a várva várt kékcinege fészek is!

Fantasztikus, élményekkel teli napot zártunk és szerencsére az idő is kegyes volt hozzánk. Ugyan egész napra esőt jósoltak, de végül csak akkor kezdett el szemerkélni az égi áldás amikor már úton voltunk hazafelé. 78 odúból 48-ban van az idén költés. Harminc egynéhány madárfajt láttunk aznap. Ezek közül kiemelném a nászéletet élő fekete harkálypárt. Ez volt a másik pont ahol nagyon bántam a teleobjektív hiányát. Szerencsére távcsövön keresztül sikerült lekövetni a történéseket.