Ismét összejöttünk - Kővágóőrs

Újra itt vagyok. Nagyon zsúfolt és elfoglalt másfél hét van a hátam mögött. Blogok olvasására esélyem sem volt, már azt is csodának tartom, hogy valamelyik éjjel sikerült valahogy összehoznom az előző posztot. A hétvégét pedig vidéken töltöttem, az elkövetkezendőkben majd erről szeretnék írni. 

A cégünknek több mint ötven országban van irodája. 2014-ben jött először az ötlet, hogy össze kellene hozni egy kis "company weekend-et", legalább a környező országok kollégáival. Nap mint nap együtt dolgozunk és jó lenne ha mindenki személyesen is megismerhetne mindenkit. Az ötlet megvalósult és olyan jól sikerült az első találkozó, hogy idén már harmadszor jöttünk össze a közép- és a kelet-európai kollégákkal. Az első két találkozónak Csehország adott otthont, 2014-ben Nydek, 2015-ben pedig Palava volt a helyszín. Az ott készült fotóimat a Facebook oldalamon tudjátok megnézni.

Idén Magyarország adott otthont a találkozónak, így ezeket a fotókat már a blogban is megmutathatom. Péntek kora délutánra terveztük az indulást. A hét utolsó napja egyébként is mindig nagyon húzós nálunk, de korábbi zárás miatt még a szokásosnál is kevesebb időnk maradt a teendők elvégzésére. Közben a főnöknőm pedig folyamatosan ingázott a repülőtér és az iroda között, hiszen különböző időpontokban érkeztek meg a kollégák. Nagy nehezen végre eljött a pillanat, leálltak a számítógépek, bezárult az iroda és a busz elindult Kővágóőrsre - legalábbis így tudta mindenki. Ugyanis alig húsz perccel az indulás után behajtottunk egy leharcolt csepeli gyártelep kapuján. Két meglepetéssel készültünk a szervezés során, és ez volt az egyik. Biztos hallottatok már szabaduló szobákról (Escape rooms). Remek program, csak ajánlani tudom mindenkinek. Magán- és céges csapatépítő célokra is. Megalakultak a nemzetközi csapatok és már kezdődhetett is az egy órás játék. Amennyire tudom ez egy magyar "találmány", külföldön még nem nagyon ismert. Hamar elszaladt a 60 perc és mindenkinek nagyon-nagyon tetszett a játék. Még másnap is felemlegették a furfangos megoldásokat. Aztán már tényleg a Káli-medence felé robogott velünk a busz.

Már erősen alkonyodott amikor megérkeztünk Köveskálba, ahol az egyik neves kis falusi étteremben vacsorázott meg a csapat. Majd tovább Kővágóőrsre, ahol a szállást foglaltuk le. 

Verőfényes, madárdalos reggelre ébredtem szombaton. A hajnalig tartó beszélgetések miatt kicsit lassan tért magához a társaság. Jómagam hozzá vagyok szokva a késői lefekvéshez és a korai ébredéshez. Így történt ez aznap is. A reggeli előtt még arra is jutott időm, hogy sétáljak egy szűk órácskát a faluban és a határban. Természetesen készült néhány fotó is, most ezeket mutatom meg a bejegyzésben.