Egy maratoni nap vége

Hat óra körül értem vissza a tanyára. Csaba nagyon jó hírrel fogadott, este nyolc órától végre szabad lesz a "Cinema". Akár egész éjjel és másnap délelőtt is kint maradhatok. Izgatott lettem, nagyon szerettem volna már látni ezt a híres lest, de eddig folyamatosan foglalt volt a külföldi vendégek által. Hajnalban még úgy gondoltam, hogy nagyjából akkor fejezem majd be azt a napot, hát most alaposan megváltozott a program! Volt még két órám a kezdésig, ezért gondoltam megnézem ismét a kuvik odút, hátha szerencsém lesz most vele a délutáni naplemenetében. Nem volt nagy mozgás, csak a szalakóták röppentek fel olykor. Korábban már írtam, hogy mindig a fa ágainak a takarásában érkeztek, így első alkalommal itt nem tudtam röpképeket fotózni. Most kimondottan erre koncentráltam, akár egy sportlövész. Egy aránylag elfogadható fotó végül csak összejött.

  

Mutatok egy kitekintő fotót erről a lesről, ez talán jobban megmutatja, hogy milyen takarásról is beszélek. A csúcson látható az egyik kuvik odú is.

Időközönként megpihent itt egy seregélycsapat is. Felnőtt és fiatal egyedek vegyesen. Az egyik fiatal példány elég jó pozícióban szállt le, gyorsan meg is örökítettem.

Vártam türelemmel és egyszer csak látom, hogy a kuvik ott ül az egyik távoli ágon. Megint meglepett, abszolút nem láttam, hogy mikor röppent oda. A fények most jobbak voltak, de távol volt és tőlem jóval alacsonyabban.

Komótosan nézelődött, tollászkodott és pár perc múlva végleg elszállt. Már csak az ürgéket nézhettem a magasból.

Szép lassan elérkezett a nyolc óra. Csabával közösen sétáltunk ki a várva-várt leshez, amely merőben más volt az eddigiekhez képest. Majd egy külön bejegyzésben mutatok róla néhány fotót, de egy szóval összefoglalva - fantasztikus! Rohamosan sötétedett. Eleinte próbáltam magas ISO-val fotózni, egészen felemeltem ISO3200-ig, amellyel viszont csak ilyen "képzajos csodák" sikeredtek.

Gyorsan fel is adtam a dolgot, csak hátradőltem és gyönyörködtem. Kevés fotó és sok vizuális élmény jutott arra az estére. Csak akkor kattintottam egyet-egyet, ha valamelyik madár pár pillanatra megmerevedett.

Az akciófotókhoz, ide már nagyon komoly fotó- és világítástechnika kellett volna. A les rejtett reflektorainak tompított fényében vadul cikáztak az esti bogarak. Jó móka volt hosszabb záridővel lencsevégre kapni a röppályájukat.

  

Már jócskán elmúlt este tíz óra, amikor elhagytam a lest. Jobb híján a mobiltelefon fényénél indultam vissza a tanyára. Valamivel tizenegy óra után értem vissza a szállásra. Ismét "megörvendeztettem" a kedves recepciós hölgyet, hogy ugyan csak az imént érkeztem, de négy óra előtt már indulok is vissza. Aztán jött a szokásos esti procedúra. Töltés, képmentés, összepakolás. Végül szűk három óra alvás jutott arra az estére.

Egy maratoni nap vége. Nézőpont kérdése, hiszen vannak akik sokkal több időt töltenek el lesekben, de nekem így első alkalommal merőben újszerű volt. Aznap 21 órát voltam talpon és abból összesen 16 órát ültem négy lesben. Kicsit elfáradtam, de ettől függetlenül nagyon vártam a másnap hajnalt...