A film forog tovább

Hatalmas élmény volt megfigyelni és fotózni a gémeket és a kócsagokat, ilyen közelről, halászat és tollászkodás közben. Azt tapasztaltam a lesben, hogy nagyon ritkán maradt meg egymás mellett a két faj és mindig a szürke gém volt a domináns. Az érkezésekor a kócsag mindig riadtan távozott és csak akkor szállt le újra ha éppen üres volt a "Cinema" vízfelülete.

Szinte mindig történt valami a reflexiós üveg túloldalán. Akkor is ha éppen nem halászgatott ott egy nagy testű. A kora reggeli fényekben szépen mutatott a vízityúk élénk színű csőre és lába.

Az egyik mocsári teknős egy úszó haltetemen próbált fogást találni. Hosszú percekig küzdött, sikertelenül. A sikamlós test mindig kifordult alóla.

Végül feladta, majd szétnézett, hogy merre vegye az irányt.

A part mellett döntött, ahol sokáig szinte teljesen mozdulatlanul napozott.

Aztán az erős napsütésben nagyon felforrósodhatott a páncél, mert ismét a víz felé vette az irányt.

Közben a haltetem felkeltette egy dolmányos érdeklődését is.

Ám a lakoma nem tartott túl sokáig. Egy éppen leszálló gém is meglátta a tetemet és megriasztotta a varjút, mely erre azonnal odébbállt. 

A lesben töltött órák alatt a kis nádiposzáta végig dalolt. A hajnali lesnyitás után viszont csak egyszer, egy rövid pillanatra mutatta meg ismét magát.

Bekukkantott még egy szarka is.

Aztán ahogy egyre magasabbra emelkedett a Nap, úgy csendesedett el szép lassan a les körüli aktivitás is. Végül délelőtt 11 órakor jöttem ki a csapóajtón és elindultam vissza a tanyára. Még mindig volt négy óra fotózási lehetőségem hátra a 72 órás bérletből...