Hosszú csőrök hajnala

A hajnali horizont még éppen csak derengett, amikor ismét magamra zártam a "Cinema" súlyos csapóajtaját. Elhelyezkedtem, bekapcsoltam a reflektorokat, a fényerőt 80%-ra állítottam és kinyitottam a takarólapot. Az elektromotor halkan zümmögött, lassan megnyílt előttem a kilátás. Egy nádiposzáta ideális pózban, egy nádszálon ringatózva önfeledten trillázott. Egy törpegém vele átellenben lassított filmekben látott mozdulattal lecsapott a vízbe és lenyelte a zsákmányát. Mindeközben tőlem alig fél méterre becsapódott a vízbe egy jégmadár, majd az apró halacskával a csőrében felröppent egy karóra. Párszor odacsapta a kis testet a cölöphöz majd egy pillanat alatt lenyelte a zsákmányt. Kellemes izgalom fogott el, éreztem, hogy fantasztikus pillanatok várnak itt rám.

  

Aztán a jégmadár elröppent, a törpegém és a poszáta pedig visszahúzódott a nádasba. Kihasználva a nyugalmat, összeraktam a gépet, hátradőltem a kényelmes fotelban és várakoztam. Nem kellett sokáig várnom, hatalmas szárnycsapásokat hallottam. Egy szürke gém landolt a les előtt, majd lassan lépdelve megkezdte a reggeli vadászatot. Nagyon gyors mozdulattal csapott be a vízbe, nem is sikerült róla az első fotósorozat. Ismét adott volt egy kihívás arra a napra. Aztán szép lassan sikerült elkapnom a fonalat, szorgalmasan exponáltam.

Egészen hihetetlen volt közelről látni, hogy mennyire kitud tágulni a nyelőcsövük. Pillanatok alatt eltüntették a nagy testű halakat is.

Miután a gém végzett és elszállt egy újabb éhes madár érkezett. Egy nagy kócsag. Gyönyörű mozdulatsorral vadászott.

Felvett egy pozíciót, megmerevedett és aztán már csak a nyaka járt előre-hátra. Talán a madárra vadászó macskához tudnám hasonlítani. Oda-vissza jár a lába és csak akkor lép tovább amikor megbizonyosodott róla, hogy a célpontot nem riasztja meg.

No és a vízbecsapódó csőrök. Nem egyszerű elkapni a pillanatot, de azért próbálkoztam azzal is.