Tavasz a télben

Emlékszem, gyerekoromban még szinte minden télen fehér karácsonyt köszönthettünk, de azóta nagyot változott a világ. Úgy tűnik egyre inkább hozzá kell szoknunk a ködös, szürke karácsonyokhoz. A fehér hótakaró idén is elmaradt itt Budapesten. Sőt, szenteste még ónos szitálás is nehezítette a főváros életét. Vasárnap, Karácsony első napján szerencsére kicsit emelkedett a hőmérséklet. A lefagyott jég felolvadt és a frissen eső csapadék sem fagyott már le. Ma pedig egy rövid időre beköszöntött a tavasz. A felhőtlen égboltnak és a szikrázó napsütésnek köszönhetően +12C fokig kúszott fel a hőmérő higanyszála, akarom mondani a digitális hőmérő számskálája. A sok karácsonyi finomság elfogyasztása után vétek lett volna kihagyni egy kis sétát ebben a téli tavaszban.

Megbeszéltük, hogy a Népszigeten teszünk egy sétát, mert ott egyébként is lett volna dolgom. A hét elején, a műanyag szelektív gyűjtőben találtam két öt literes, átlátszó ballont. Kivételesen most örültem annak, hogy az illető nem tett eleget a "tapossa laposra" kiírásnak. Alaposan kimostam és kiszárítottam őket, mondván tökéletes etetők lesznek majd ezek is valahol a szigeten. A séta előtt gyorsan előkészítettem az etetőket. Az alsó részén, a legmélyebb részeken kifúrtam, hogy az etetőnyíláson esetlegesen befolyó csapadék azonnal távozni is tudjon. Aztán kivágtam a nyílást, majd csiszolóvászonnal alaposan eltompítottam a vágott felületet. Aztán már csak két-két lyuk kellett a nyakrészbe. Egy nagy zacskó fekete napraforgó a hátizsákba és már indulhattunk is.

Olyan helyeket kerestünk nekik, ahol stabilan támaszkodnak a fatörzshöz és az ágak megakadályozzák az oldalkilengést.

  

A jó idő sok embert kicsalogatott a természetbe. Több mint három órát töltöttünk a szigeten, jól esett ez a kis "tavaszi" séta majd után itthon az estebéd. Íme még néhány fotó erről a sétáról.