Kastély az erdőben, erdő a kastélyban

A blog 300. posztjában újból nyeregbe pattanunk. Azon a szeptemberi reggelen remek idő ígérkezett egy egész napos biciklis kiránduláshoz, így elindultunk Gyuláról Póstelekre. A tíz kilométeres táv biztonságosan letekerhető. Szinte végig kerékpárúton vagy szervizúton haladtunk, csak rövid ideig érintettünk egy kis forgalmú közutat. Gyorsan fogytak a kilométerek, hamarosan a Pósteleki Szabadidőparkba vezető út árnyas fái alatt tekertünk tovább. Elhaladtunk a vadaspark mellett, de akkor még nem álltunk meg nézelődni. Az aznapi fő célpontunk ugyanis a Wenckheim-Széchenyi kastély volt, amely Békés megye egyik legfiatalabb és egyben talán legromosabb kastélya.

Nem ismertük a kastély tájolását és a délelőtti fényviszonyokat. Azért igyekeztünk, hogy lehetőség szerint még napfényben lássuk és fotózhassuk az épület megmaradt homlokzatát.

 
Szinte az utolsó pillanatban érkeztünk. Talán tíz percünk maradt a fotózásra, aztán a napsugarak szép lassan átkúsztak az oldalfalakra.

 
"Kastély az erdőben, erdő a kastélyban". Nem véletlenül választottam ezt a gondolatot a bejegyzés címeként. Egy különös és szomorú világba csöppentünk. A hajdan szebb napokat látott falak által határolt teret, a kastély termeit már szinte teljesen visszafoglalta a természet.

 
Mutatok még pár fotót az elvadult beltérről. 

 
"Békés megye egyik legfiatalabb kastélya, 1906 és 1909 között épült neobarokk stílusban Siedek Viktor bécsi építész tervei alapján. A pósteleki birtokot és a 15 hektáros park közepére épült kastélyt a szabadkígyósi Wenckheim Frigyes és neje, gróf Wenckheim Krisztina adta nászajándékként Kriszta lányuknak és vejüknek, gróf Széchenyi Antalnak. A kastély felépüléséig, 1909-ig az örökösök a borossebesi Wenckheim birtokon éltek, ott született a négy gyermek is: Antoniette, llona, Ferenc és Károly. A család, Krisztina és Antal gyermekeikkel 1909-ben költöztek a pósteleki kastélyba." Itt egy picit most megszakítom a tanösvény ismertetőjének idézését. Gondoljatok csak bele, 1909-ben! Azaz alig 110 év alatt került ilyen elszomorító állapotba egy vadonatúj, pompázatos főúri kastély.

 
"A 72 helyiséges, 3 szintes épület, villany- és gázvilágítással, vízvezetékkel volt ellátva. Az alagsorban 30 helyiség, benne személyzeti lakások, raktárak, mosókonyha, fürdőszoba, WC valamint a mindenkori udvaros lakosztálya volt látható. A magasföldszinten a család lakott. A család szobái - 28 helyiség és 3 fürdő - különböző színű, Bécsből és Párizsból hozott feszített plüss tapétával voltak beborítva - barna, rózsaszín, zöld, dohány stb. - ugyanilyen színűek voltak a szobák kis kandallói is. A közösségi helyiségeket - társalgó, vadász szoba, könyvtár - a faljáratokban vezetett meleg levegő befúvásával fűtötték."

 
"A főbejárat a szalonba vezetett, ahol mindkét oldalon márvány kandalló volt és ahonnan lépcső vezetett az emeletre. Az első emeleti részben a vendégszobák voltak kialakítva - 18 lakóhelyiség - köztük a felső világítású hall. Az összes lakóhelyiség parkettával, vakpadlóval borított volt. A kastély homlokzatán legfelül még ma is látható a Wenckheim és Széchenyi címer helye, melyet a II. világháború után vertek le. Az épület előtt másfél hektáros francia- vagy más néven barokk kert húzódott, középen kelyhes szökőkúttal, a hátsó bejárat előtt szintén barokkos megoldású rész volt kialakítva. A hátsó kert mögötti, szomorúfüzekkel körülvett halastó - melyben 13 halfaj volt található - csónakázásra is szolgált."

 
"A kastélytól nem messze még ma is látható másfél méter mély bukszus övezte fürdőmedence biztosította a szabadtéri fürdőzés lehetőségét, visszaemlékezések szerint 3 fakabin volt a szélén. Mivel Krisztina grófnő szerette a rózsákat, 1933-ban 600 fajtából 40000 rózsatövet ültettek a kastély főleg délkeleti részén."

 
"A kastélyhoz tartozott a főszámadó lakása (a mai Mókus csárda), a mögötte lévő istálló, valamint a cselédség részére kialakított 7 hosszú épület, ahol külön lakás volt biztosítva a kertész, a varrónő és az erdész családjainak számára is. A birtok egyebek között rendelkezett egy kis templommal, iskolával, orvosi lakással, gőzmalommal, lekvárgyárral és több gazdasági épülettel is. Az uradalomban lóvontatású gazdasági kisvasutat is kiépítettek, amely a kastély északi szélén Gerla felől Gyula felé haladt a hátsó főbejárat előtt és a majorokat kötötte össze."

A kiírások szerint pár éve felújították a parkot, de számunkra kissé gazdátlannak és bizonyos részeken egészen elhanyagoltnak tűnt. Itt van például egy pihenőpad, közvetlenül  a sétány mellett.

 
Késő délutánig sétáltunk a parkban, majd lassan indulnunk kellett vissza Gyulára. Rövid időre még megálltunk a vadasparknál. Egy kisebb dámszarvas csapat élt a kerítések mögött. Gyönyörűek voltak, de számunkra ő volt az abszolút kedvenc.

Összességében egy remek napot tudhattunk magunk mögött. Jó volt tekerni a friss levegőn, sétálni a hatalmas fák lombjai alatt, perecet ropogtatni az erdei büfé teraszán. Békakoncertet hallhatni a tó partján, nézni a dámszarvasokat vagy megsimogatni a park háziállatait. Csak hát a kastély állapota...