Köztudott, hogy az Őrség neve mára szinte teljesen összeforrt a tökmagolajjal. Így Szalafőn mi is meglátogattunk két híres olajsütő portát. Nagy vonalakban megismertük az olajsajtolás technikáját és mindkét helyen vásároltunk is az őrség zöld aranyából.
Gyönyörű, dombos részen vezetett az utunk. Menet közben alaposan megfigyelhettük az őrség jellegzetes településszerkezetét. A dombtetőkön néhány házból álló településrészek, úgynevezett szerek állnak, melyek összessége alkot egy-egy falvat.
A tökmagolaj-sajtolás hagyománya a XX. század elején terjedt el az Őrség területén. A kezdetekben még héjas tökmagból készítették az olajat. Gondoljatok csak bele, milyen fárasztó munka lehetett a hatalmas mennyiségű mag előkészítése. Aztán ahogy elérhető lett a héj nélküli tökmag, úgy nem meglepő módon hamarosan mindenki átállt annak a termesztésére és felhasználására.
Az egyik családi gazdaság látványműhelyként is üzemel. Itt többek között megtudhattuk, hogy olaj kétféle technikával készülhet. Az egyik a hagyományos vonal, a pirítással készült olajok, a másik a hideg sajtolásos technológia.
Néhány fotó a munkafolyamatról.
A másik gazdaságban egy kicsit visszarepültünk az időben.
Az "olajpaletta" elképesztően széles. A tökmag mellett többek között szőlőmagból, mákból, dióból, mogyoróból vagy lenmagból is préselnek már olajat.
A következő részben folytatjuk Szalafő felfedezését.
Szép tájakon vannak ezek a házak, elhiszem, ha beleszeret valaki, és odaköltözik.
VálaszTörlésÉn is használok magolajakat és töklisztet is, nem tudom milyen ízű lehet a granulátum, vagy a pogácsa amiket láttam itt a képeken, és mire használják?
Mi vásároltunk a granulátumból is. Nagyon finom,ropogtatni való csemege :)
TörlésJók ezek az olajak, csak rendesen megkérik az árát is.
VálaszTörlésValóban nem olcsó, de mi az a mai világban? Ez kézműves termék, nem kevés anyagi befektetéssel, a jó minőségű alapanyag is kulcsfontosságú. A fotókon látható berendezés is a saját terveik alapján, saját költségen készült.
Törlés