A falvakat járva már több helyen megfigyelhettük az Őrségre jellemző szeres településszerkezetet vagy a különleges boronafalú házakat. Szalafőn van egy kis skanzen, az Őrségi Népi Műemlékegyüttes ahol a régi házak az 1700-as évekbeli állapotot őrzik. További különlegességük, hogy az épületek az eredeti helyükön állnak, nem pedig utólag lettek itt felépítve. Az olajsütő porták meglátogatása után kezdtük el a terület bejárását.
A régi épületekhez, különleges, népies elnevezések is társulnak. Úgy mint boronaház, füstösház, kástu, kerített ház, lábaspajta, hidas vagy éppen a tóka. A bejáráshoz jó segítséget nyújt a felállított térkép és épületek névjegyzéke.
A sok erdőnek köszönhetően régen az építkezés alapanyaga a fa volt. A házak alapját az erős tölgyfagerendák adták. A csapos boronafalú házakat aztán két rétegben, kívül-belül sározták. A ház tetejét rozsszalmával vagy fazsindellyel borították.
Füstösház
A kástu egy jellegzetes őrségi épület. Egy a lakóháztól függetlenül felépített éléskamra. Itt tárolták az emberek és az állatok élelmét, valamint a vetőmagokat.
A kástu lehetett földszintes és emeletes építésű is. Itt a skanzenben szerencsére mindkettő megtekinthető.
Az emeletes kástu melletti bekerített területen található a tóka. Ez egy agyagos talajba ásott, vízzel teli gödör, amely az állatok számára szükséges itatóvíz összegyűjtésére és tárolására szolgált.
A kerített ház védelmi célokat szolgált. A lakóhelyiség végében keresztbe építették az istállót és a pajtát, a harmadik oldalra épült a hidas (sertésól). A kerített rész a negyedik oldallal zárult be. Ide került a nagykapu, a kamrával és a színnel.
A fogadóépület mellett egy pajtabüfé üzemel, ahol helyi finomságokat kínálnak a látogatóknak. Mi is kipróbáltuk, mielőtt továbbindultunk volna Velemérre...
Elég rég jártam itt. De akkor is, most is, itt is és más hasonló múzeumokban is, az a kérdés van bennem, miképp is lehetett ezekben a kis házacskákban élni ? Alacsony szobák, picike a konyha, ami pedig az egész élet fontos színtere volt, a háló a mennyezetig tornyozott ágyneművel... egészen más világnak tűnik, pedig, ha jól meggondoljuk "annyira" nem is volt régen - amikor ez volt a normális, a természetes - legalábbis falun.
VálaszTörlésIgen, változik a világ....
Valóban nem volt olyan régen, de ennyi idő alatt mi is sokat változtunk.
TörlésEgy generáció alatt is. Átlagban sokkal alacsonyabbak voltak az emberek. Nap mint nap hajnaltól estig az állatokkal foglalatoskodtak, a földeken dolgoztak, kevesebb időt töltöttek a házakban. Ilyesmi gondolatok fogalmazódtak meg bennem a felvetésed kapcsán...