A szabadságunk második napjától minden reggel korán keltem. Szerettem volna megörökíteni a balatoni napfelkeltéket. A szállodánktól nagyjából húsz percnyi gyaloglásra volt a Tagore sétány és a kikötő. Onnan terveztem a fotózásokat.
A napközben meglehetősen zsúfolt parton hajnalban alig néhányan mozogtak. Volt aki hozzám hasonlóan fényképezőgéppel a kezében a pirkadatra várt és voltak akik csak ültek a parton és élvezték a csendet, a friss reggeli levegőt.
A távolban, a horizonton egy szélesebb felhősáv bontakozott ki, így tudtam, hogy a napkorong hirtelen és már erős fénnyel fog felbukkanni mögüle.
Nem szerettem volna erős, direkt fényes fotókat készíteni, ezért nézőpontot váltottam.
A hajóállomásnál feltekintettem Borsos Miklós alkotására. A Balatoni szél egy női alakot ábrázol, amely a 60-as évek óta fogja kitartóan a feje felett lengő sálat.
Közben a napkorong már magasra hágott, felerősödtek a fények, egy új nap kezdődött.
Lassan visszaindultam a szállásunkra, hiszen aznapra is bőven volt programunk. Pár percre még megálltam a színészlegenda, Bujtor István (1942-2009) szobra előtt. Farkas Ádám alkotása a Vitorlás téren lett felállítva.
Ezért érdemes volt korán kelni. Nagyon szép képek.
VálaszTörlésA Bujtor szobrot még nem láttam, most alaposabban megnéztem itt is:
VálaszTörléshttps://www.kozterkep.hu/20379/bujtor-istvan
A két halász szobra nekem nagyon kedves gyerekkori emlékeket idéz - jó volt látni őket.
Jó ötlet volt kora reggel kimenni....van ennek az időnek valami varázsa.
Nagyon szép fotók, én is régebben felkeltem korán a napfelkeltéért, de ahogy öregszem egyre nehezebben megy..
VálaszTörlés