Nagyvázsony

Végre eljött a szeptember és vele a mi éves "nagy" szabadságunk ideje is. Az egész évben elhúzódó járványhelyzet és az esetleges korlátozások miatt kicsit izgatottan vártuk a hónap első napjait. Tudunk-e majd utazni vagy sem? Végül szerencsére sikerült elindulnunk és fantasztikusa napokat töltöttünk el a Balaton északi partján valamint a Káli-medencében. A szállásunk Balatonfüreden volt lefoglalva és innen terveztünk csillagtúrákat a környék kis falvaiba, a felfedezésre váró új látnivalókhoz. A szállodában maximálisan figyeltek az előírások betartására. Naponta takarítottak, fertőtlenítettek. Az étterembe is csak kézfertőtlenítés után lehetett belépni. A tágas teremben az asztalok biztonságos távolságra voltak elhelyezve egymástól, sőt a remek kora őszi időjárásnak köszönhetően még a szabadba kihelyezett asztaloknál is lehetett étkezni. Reggelente egy bőséges reggelit követően indultunk el az aznapi túrákra és csak este vacsorára értünk vissza a szállodába. Az első célpontunk Nagyvázsony volt. A község központjában, egy árnyékos területen sikerült leparkolnunk.

 

Vázsonyt 1233-ban említi először egy hiteles oklevél. A falu a Vezsenyi család birtoka volt, így valószínűleg róluk kapta a nevét. Először a Szent István templomhoz sétáltunk el. 

 

Az eredetileg románkori stílusban épült templom 1472-ben - a Vezsenyiek férfi ágon történő kihalása után - Kinizsi Pál birtokába került, aki azt gyökeresen átalakítva, gótikus stílusban építtette újjá.

 

Folytatva a sétát, megtekintettük a régi Szent János hidat. A pontos építési dátum ugyan nem ismert, de a jellegzetes építési elemek miatt az 1700-as évek végére tehető. 

 

Ez a híd biztosított régen összeköttetést Nagyvázsony mezőváros és Vázsonykő vára között és még jelenleg is ezen keresztül folyik a közúti forgalom az Eger-víz fölött! A hídon lévő szoborfülképen Nepomuki Szent János szobra áll.

 

Lassan sétáltunk tovább az egyre emelkedő kis utcákban. Rövidesen elértünk a vári evangélikus templomhoz és az előtte álló faharanglábhoz.

 

A templom alatti lankás részen pedig ott magaslott előttünk Nagyvázsony legismertebb történelmi látnivalója, a Kinizsi vár - az országos várfelújítási program miatt éppen lezárva. 

 

A vár előtt pedig Kinizsi Pál lovas szobra (Szabó Iván alkotása).

 

A középkori vár építtetése is a Vezsenyi család nevéhez fűződik. A család kihalása után a várat Hunyadi Mátyás király a molnárlegényből lett hadvezérének, Kinizsi Pálnak adományozta. Kinizsi és felesége, Magyar Benigma megerősített lakókastéllyá építtette át a várat. Később a törökök is többször elfoglalták, de mindig sikerült azt visszahódítani. 1649-ben Zichy István királyi lovashadnagy kapta meg az erődítményt. Végül a királyhű Zichyeknek köszönhető, hogy 1702-ben nem rombolta le a császári hadvezetés ezt a magyar várat is. 

 

Búcsút intettünk a 25 méter magas öregtoronynak és elindultunk a falu temetője felé. Itt is egy külön parcellában őrzik a régi, már nem beazonosítható sírhelyekhez tartozó sírköveket.

 

 

Csak átsétáltunk a temetőn, majd rátértünk a jelzett erdei ösvényre, hogy az erdő mélyén megtaláljuk a következő történelmi emléket...