Séta az ártérben

2024.03.15.

 

Eredetileg úgy terveztük, hogy az ünnepnapot Vácrátóton, a Nemzeti Botanikus Kertben töltjük majd. A magam részéről elsősorban a madarakra akartam koncentrálni, így a fényképezőgépre teleobjektív került. Szinte nyárias tavaszban ültünk kocsiba és szűk félóra múlva meg is érkeztünk a kigondolt célponthoz. Amerre csak elláttunk mindenhol autók parkoltak, a kert pénztára előtt pedig végeláthatatlanul kígyózott a sor. Éppen csak megálltam, máris hozzánk lépett egy hölgy, hogyha itt szeretnénk megállni akkor parkolási díjat kell fizetnünk. Pár másodperc alatt töröltük a kigondolt programot és a feleségem ötletét követve továbbindultunk Vácra. 

A Ligeti horgásztó közelében parkoltunk le. Úgy terveztük, hogy sétálunk egyet az ártérben majd utána tovább a belvárosba. Nem meglepő módon a tó körül is sokan sétáltak és üldögéltek. A jó idő kicsalogatta az embereket a természetbe. Nem számítottam különösebb fotótémára, de a gép ott volt a kezemben és alkalmanként készítettem egy-egy fotót.

Mialatt végigsétáltunk a tóparton az ártér irányába, öt megtermett sárgafülű ékszerteknőst láttam sütkérezni vagy éppen vízbe csobbanni. Sajnos nagyon megszaporodott a számuk. Sok háztartásból egyszerűen szabadon engedték a megunt vagy éppen a kezelhetetlenül nagyra nőtt példányokat. Az így létrejött ékszerteknős populációk pedig apránként kiszorítják az őshonos mocsári teknősöket.

A sűrű nádas sejtelmesen takarta el ezt bóbiskoló tőkés récét. Éppen csak egy pillanatra nyitotta ki a szemét, aztán már bóbiskolt is tovább.

A magasban egy fadoktor szorgoskodott, a fák tövében pedig a természet ébredezett.

Elértünk a Váci ártéri tanösvény bevezető pallósorához. Már innen látszott, hogy nincs túl jó állapotban és egy tábla is figyelmeztet, hogy csak saját felelősségre látogatható a tanösvény.

Elindultunk, de hamarosan vissza is fordultunk, mert beljebb már balesetveszélyes lett volna rajta a közlekedés. Nagy kár érte és remélem hamarosan felújításra kerül. 

Szokták volt mondani, hogy minden rosszban van valami jó. Ahogy visszafordultunk én kissé még lemaradtam a fotózás miatt. Andi már előrébb tartott és visszaszólt, hogy a Gombás-patakból eredő kis csobogónál valamilyen madarakat lát, de a távolság miatt nem tudja beazonosítani őket. Távcsővel az utolsó pillanatban még láttam, ahogy három sárga billegető felröppen a víztől és eltűnt a zöldben. Itt láttuk őket.

 

Sajnáltam az elszalasztott pillanatot, de nem volt mit tenni. Éppen akartam továbbindulni amikor is a túlparton leszállt az egyik példány.

 

 

A következő pillanatban beröppent a kis csermely közepén elfekvő faágra.

Most örültem csak igazán, hogy teleobjektív volt a gépen. Lassan kiértünk az ártérből. A virágzó falombok dolgos kis rovarok zümmögésétől volt hangos.

Továbbsétáltunk a belváros irányába.