A dinnyési határban

A szervezett program kora délután ért véget, ekkor váltam el a hazainduló csoporttól. Az esti behúzásra még várnom kellett 2-3 órát, így addig elindultam egy kis extra túrára a határba. Visszanézve a falu irányába ismét sötét felhők közeledtek. A falu temploma egy kósza napsugárnak köszönhetően vakítóan emelkedett ki a komor háttérből.

Madárgyűrűzés a Dinnyési-fertőn

Az MME által szervezett szabadtéri programok egyik leglátványosabb része a madárgyűrűzés. Így történt ez Dinnyésen is. A tanösvénytől távol, egy nagyon hosszú befogóhálót feszítettek ki az egyesület szakemberei. Speciális anyag, nagyon finom és szinte láthatatlan a madarak számára.

Vadlúdvonulás a Dinnyési-fertőn

A Dinnyési-fertőnél jártam, ahol az MME Budapesti Helyi Csoportja által szervezett programon vettem részt. Elsősorban a vadlúdvonulást figyeltük meg, de legnagyobb örömünkre elég nagy volt a többi madárfaj mozgása is. A programot a szokásos madárgyűrűzés egészítette ki. Reggel a dinnyési vasútállomásnál volt a találkozó, innen indult útnak a kis csapat. Miután elhagytuk a falut, rátértünk a Madárdal tanösvényre.

A falu kápolnája

Az Irotáról szóló sorozat utolsó bejegyzésében szeretném még megmutatni a falu kis kápolnáját. A főutcán könnyen megtaláljuk, hiszen a homlokzat, a Mária szobor és az előtte álló kőkereszt már messziről irányt mutat.

Fényecsettel újrafestve

Az őszi napsütés csodákra képes. A ködös, szürke határt egy pillanat alatt harsogó, színes köntösbe öltözteti.

Őszi határ

Magunk mögött hagytuk Irota utolsó házait. A kis földút dombok között kanyarog tovább, hallani ahogy a kis patak ott csobog mellettünk a part menti bokrok takarásában. Lankás megművelt lejtők és kis erdős ligetek váltogatják egymást. Meglehetősen sok vadlest láthatunk az erdőszéleken. Én is kihasználtam a magasság adta lehetőséget néhány fotó elkészítésének erejéig.