Újra az erdőben

A hajnali egyeztetést tartva, délelőtt tíz óráig maradtam a szalakótás lesben. Végül ötven százalékos sikert könyvelhettem el magamban. A szalakótás röpképekkel teljesen elégedett voltam, viszont a kuvikos-siklós-békás fotók elmaradtak a főszereplő hiánya miatt. Éppen végeztem a felszerelés összepakolásával, amikor Csaba megállt a les mellett a töltésen. Éppen a tanyára ment vissza, így kihagyhattam egy kis gyaloglást a délelőtti melegben. A következő célpontom egy hagyományos erdei itatós les volt. Pontosan megkaptam az útirányt és ezúttal egyedül indultam neki az erdőnek. Gond nélkül megtaláltam a lest és kimondottan jól esett beülni a hűs helyre. Már az ösvényen gyalogolva is láttam, hogy nagy a mozgás. Hiába no, a nyári hőségben nagy kincs a víz. Magamra zártam az ajtót, gyorsan összeraktam a gépet.

Ennyi idő elég is volt a kis szárnyasoknak, hogy megnyugodjanak. Hol egyedül, hol csoportosan látogatták az itatót.

Láthatóan nagy sikere volt az itató dekorációjának. A víztől átázott és megpuhult mohaféleségre (?) módszeresen rájártak a madarak. A csőrükkel elég nagy darabokat téptek ki és már röppentek is tovább. Talán fészeképítéshez-szépítéshez vihették a frissen tépett "zsákmányt".

Az itatót nem csak a madarak látogatták, időközönként mások is tiszteletüket tették...