Ébred a puszta

Másnap hajnalban, háromnegyed négykor ismét úton voltam a Bence-tanya felé. A lehúzott ablakon beáramló hűs, reggeli levegőn lassan kezdtem magamhoz térni. Kevésnek tűnt a három óra alvás. Akkor szerencsére még nem tudtam, hogy egy maratoni napba kezdek éppen bele és csak este tíz óra után fogom majd elhagyni az utolsó lest. De ne szaladjunk ennyire előre.

Előző nap reggel nagy élmény volt közelről megfigyelni a szalakótákat. Csak a röpképek hiányát sajnáltam nagyon. Csabának meg is említettem és már jött is a megoldással. Irány a nyílt terepen elhelyezett odú! A szalakóta egy korán kelő madárfajta. Így ha valaki szeretné szép fényekben megfigyelni, annak még korábban kell kelnie. Én pont ezt tettem ezen a reggelen. Épp csak elkezdett derengeni amikor beültem a töltésen felállított lesbe. Egyre világosodott, a talaj közelében pára gomolygott. Hihetetlenül szép volt az ébredő puszta.

  

Úgy gondoltam, hogy ezt a látványt már nem lehet fokozni, de tévedtem. A felkelő Nap sugarai pár pillanat alatt kellemes, meleg tónusú tájjá varázsolták a pusztát. Már ezért a látványért is megérte korán kelni!

   

Az emelkedő hőmérséklet hatására gyorsan oszlott a pára, egy új nap kezdődött. A narancsos reggeli fényekben egyszer csak ott volt az egyik szalakóta. 

Ahogy Bencénél az előző helyen, itt is volt egy szomszédja a szalakótának. Nem más mint egy kuvik. Csaba említette, hogy három fiókája van most és maradjak majd kint a lesben délelőtt tíz óráig. Ugyanis addigra felszárad a harmat és a gyíkok, siklók is elkezdenek napozni. Ha szerencsém lesz akkor elkaphatok egy pillanatot, amikor ilyen zsákmányállattal tér vissza a kuvik a fiókákhoz. Az előző napi árnyékos fotók és most leírtak miatt  különös érdeklődéssel vártam a megjelenését. 

  

Sajnos hiába. Ezen a napon nem mutatkozott a kuvik. Nem kell semmi rossz dologra gondolni, hiszen ennek számos oka lehet. Lehet, hogy éjjel volt most vadászni vagy pedig beraktározott egy kis plusz eleséget és ezért nem repült ki. Időközben a szalakóta elfoglalta az egyik beszállóágat.

  

A távolban egy juhnyáj lelkesen legelészett.

Az odúk közelében természetesen feltűntek egyéb állatok is. Nem voltak ideális szögben és távolságban, de dokumentálás végett azért készítettem néhányukról fotót.

Pár pillanatra leszállt a távvezetékre egy kakukk is. A nagy távolság ellenére is örömmel töltött el a látványa, róla sem volt még fotóm.

Szintén nagy volt a távolság, de tetszett ez a páros is a villanypóznán. Félreértés ne essék, itt a szalakóta volt az úr! Védte az odú környékét és ha kellett gondolkodás nélkül megriasztotta a ragadozókat is. Bátor kis madár!

Aztán végre elkezdődött amire vártam...

Szárnyaltak, én pedig exponáltam szorgosan. Hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Ezekből a fotókból mutatok majd párat a következő posztban.